• Magyar
  • Román

Én még mindig azt hiszem, hogy álmodok

2007-09-05 20:59
Önkéntes voltam Nagyszebenben 2007 EKF-ban

“Senkinek sincs olyan helye, melybe más beülhet. Mindenkinek az a helye, ahol van. És az a hely annyit ér, amennyit az, aki betölti.”

ArsHUNGARICA_2007.26_028_b 

Vannak emlékek, melyek nem múlnak el oly hamar. Napok, órák és percek melyekre örökké emlékezünk, melyek valamilyen formában megpecsételik életünk, jelenünk és jövőnk. Percek, melyek örökké ott laknak majd szívünkben, lelkünkben, melyek szebbé varázsolják életünk.

Egy ilyen nap volt az ARS HUNGARICA első napja is. A délelötti napsugarak ott játszadóztak a nagytéri szökőkút vízcseppjei között, a galambok békésen csipegették a gyerekek által elhullatott kifli és kenyérmorzsákat és a levegőben ott rejtőzkődött az a bizonyos “Ars Hunagrica hangulat”, melynek részesei lehettünk nyolc napon keresztül.

Talán nem is kezdődhetett volna szebben a nagyszebeni Magyar Hét mint egy meghitt misével a belvárosi Szentháromság római-katolikus tamplomában, melyet Kozma Imre Atya celebrált Bosrsos Miklós emlékére. De ez a mise több volt egy vasárnapi misénél, ez a mise és Kozma Imre Atya szavai szívünkhöz szóltak, üzenetet adtak át nekünk, bátorítást.

“Az ember életét meghatározza az a hely ahol született”- ez nemcsak Borsos Miklós életére és munkásságára hivatkozik, hanem mindannyiunk életére is. Gyökereink nem szabad elfelejtenünk, múltunk és hovatartozásunk megtagadnunk” – hangzottak Imre Atya szavai.

Nagyszeben mindig is Európához tartozott, nemcsak 2007 óta. Európához tartozni nem a befolyásos emberek számától függ, kik ezelött egy évvel, amellett döntöttek, hogy Szebent illese e kitüntetés. Európához tartozni kultúra, szellemiség, műveltség. Európa egy erkölcsi fogalom, igazodás elvekhez, normákhoz. És Nagyszeben Európához tartozik.

“Szívem mélyén hiszem, hogy többféle nemzet békében, egymást erősítve élhet együtt. És ez egy hatalmas ajándék lehetne mindannyiunk számára. – Szeben ezt az érzést adta vissza nekem, mikor a lenyugvó nap megvilágitásában megpillantottam a Nagyteret, tudtam, hogy ez a főtér bárhol lehetne Európában. Felér bármelyik más európai fővárossal, helytállna bármelyik más Kulturfőváros mellett is.”

szeben_nagypiac_b_b

De ami még különlegesebbé teszi Szebent az talán az itt élő emberek. Az a kevés magyar aki még itt van. Aki nem tagadta meg gyökereit, hovatartozását, hagyományait és magyarságát. Azok az emberek, kik tudják hogy „semmi okuk a szégyenkezésre, akik tudják hogy a magyar kulturkincs erőssebb bármi másnál és hogy szükségük van erre.” Nem az itt élő emberek száma a fontos, hanem személyek. Azok akik még ma is itt vannak és az ARS HUNGARICA hét alatt történelmet írtak. Azok a személyek kik az István, a király rockopera végen, tiszta szívből, együtt, számtalan román és német nemzetiségű vendég mellett, énekelte a magyar himnuszt.

ArsHUNGARICA_2007.23_034_b

Azt a himnuszt melyet Szeben, Európa Kultúrális Fővárosa még nem hallott. Azt a himnuszt mely a tűzijáték zaját is elnyomta, azt a himnuszt mely 5000, nagyrészt szorványban élő magyar ember szívéből szólt, melyet talán már dédnagyapáink is megálmodtak, itt e többnemzetiségű városba, hól sokszor nem volt könnyű magyarnak lenni. Azt a himnuszt mely egy álom volt számunkra és melynek sikerült boldog könnycseppeket kicsalogani szemünk sarkából.

P.O. Petra - sajtóreferens

 
 
 
Oldal teteje