• Magyar
  • Román

„Mindenről eszünkbe jut minden” – a Góbé együttes Nagyszebenben

2016-11-16 09:18
Ars HUNGARICA 2016

Pénteken ütős koncerttel indított a Góbé a Tükörteremben – a fiatal budapesti zenészekből verbuválódott zenekar elsősorban népi dallamokból építkezik, és azokat a jazz, a blues, a reggae és más populáris irányzatok elemeivel vegyíti. A zenekar nemcsak a feldolgozásokban, de az autentikus tánczenében is kiváló: a banda ezt szombaton este a bálon is bebizonyította. A mulatságot követően a zenekar egyik alapító tagjával, a hegedűn és brácsán, valamint pengetős hangszereken is játszó Vizeli Mátéval készítettünk a interjút.

Szombat_Táncház_Dobre Lehel-12 Szombat_Táncház_Dobre Lehel-7

Szeben.ro: A pénteki koncerten Ádám (Kiss B. Ádám, a zenekar énekes-hegedűse – a szerk.) azt mondta, hogy a mezőségi zene és a rockzene nagyon sok mindenben hasonlít egymásra. Pontosabban mit értetek ez alatt?

V.M.: Mindkét zenei irányzatra jellemző, hogy van egy egyszerű, dúros, dallamkövető harmóniavilága, valamint egy nagyon kemény hangzása. Annyi a különbség, hogy az egyiket torzítós gitárokon játsszák, a másikat pedig fából készült vonós hangszereken. Érdekes módon azonban a mezőségi parasztzenészek  valami nagyon hasonló hangot próbálnak kihozni a hangszereikből, mint a rockzenészek. 

Szeben.ro: Talán éppen azért nem jelent számotokra problémát a különböző zenei műfajok határainak átlépése, hiszen egyébként is érzitek a műfajok közötti hasonlóságokat, egyezéseket?

V.M.: Mi a zenekarban mind nagyon sokféle zenét hallgatunk, de ezeket sosem egymástól függetlenül, hanem valahogy „összehallgatva” a különböző műfajokat. Ez azt jelenti, hogy ha meghallunk valamilyen zenét, akkor rögtön kapcsolódási pontokat keresünk, ezeket pedig gyakran egymástól nagyon távol álló stílusokban találjuk meg.  

Péntek_Góbé_Dobre Lehel_fb-4 Péntek_Góbé_Dobre Lehel_fb-1

Szeben.ro: Sokan azt mondják, hogy éppen a népzene lényege tűnik el a feldolgozásoknak köszönhetően. A ti esetetekben nem fenyegethet ez a veszély?

V.M.: Egyszer pont itt Erdélyben, Székelyudvarhelyen volt itt egy koncertünk, amin véletlenül ott volt két elismert népzenekutató, Richter Pál és Pávai István, akik különösen ugranak a rossz népzenei feldolgozásokra. Meghallgatták a koncertet, és azt mondták, javarészt teljesen természetes, ahogy hozzányúltunk az anyaghoz. Ez egyébként azért van, mert az eredeti dallamot általában meghagyjuk a saját ritmusában és tempójában, csak éppen más zenei közegbe helyezzük, és másféle kíséretet illesztünk hozzá. Olyan az egész, mintha autentikus zenei környezetében hallanád a dallamot, mégis egészen más más szól közben. 

Szeben.ro: Klubokban és fesztiválszínpadokon egyaránt játszotok, és tartotok táncházakat is. Melyik áll a leginkább közel hozzátok?

V.M: Nehéz ezt megmondani. Mi mindig azt a közönséget próbáljuk kiszolgálni, amelyik éppen jelen van, és azt a „szolgáltatást” próbáljuk nyújtani, amire éppen megkértek – akár táncházat kell muzsikálni húsz embernek, akár világzenét háromszáznak. Egyébként mi egyáltalán nem azért csinálunk feldolgozásokat, mert a népzene önmagában nem tetszik nekünk, sőt... Ez a probléma – mármint az eredeti és a feldolgozás közötti ellentét –  egyébként a klasszikus zenében is jelen van. Egy darabjában Sztavinszkij Pergolesi témáit használta fel, aki egy barokk zeneszerző. Sztravinszkij-t azzal vádolták, hogy nem tiszteli eléggé a „mestert”, aki erre azt válaszolt a zenekritikusoknak: „maguk tisztelik, én pedig szeretem.” Mi tehát nagyon szeretjük a népzenét, de mivel nagyon sokféle hatás ért minket, mindenről eszünkbe jut minden, és ezt ki is használjuk a számainkban. Éppen olyan feldolgozások ezek, mint amit a klasszikus zenében Bartók, Kodály vagy Lajtha csináltak. A különbség csak annyi, hogy mi az autentikus népi dallamokat könnyűzenei környezetbe helyezzük.

Szeben.ro: Más Erdélyben játszani, mint Magyarországon?

V.M.: Ezidáig csak pár alkalommal játszottunk Erdélyben, de mindig érdeklődve figyeljük az erdélyi közönség reakcióját, mert eléggé más lehet, mint a magyarországiaké. Azt gondoltuk, hogy az erdélyiek jobban kötődnek az autentikus kultúrához, ezért nehezebben fogadják be azt, amit mi csinálunk. De nem így lett, eddig szerencsére ugyanolyan pozitívan fogadták, mint másutt.

Szeben.ro: Mik a tapasztalataitok Nagyszebenben? Hogy éreztétek magatokat az Ars Hungarica fesztiválon? 

V.M.: Mi úgy láttuk, hogy a közönség nagyon szerette azt, amit csináltunk. Beszélgettem valakivel, aki pontosan azt emelte ki, amit mi is a műfaj legnagyobb erényének tartunk – ő, aki még soha életében nem hallott rólunk, az összes számunkat végig tudta énekelni, hiszen mindegyik népdalokra épült. Nagyon jól éreztük magunkat egyébként Szebenben és a fesztiválon is – volt alkalmunk megnézni a várost, kicsit belemenni az éjszakába, megkóstolni a helyi ételeket. Egy Szó mint száz, nagyon örülünk, hogy itt lehettünk. 

 Szombat_Toronylátogatás_Dobre Lehel-6_b

 
 
 
Oldal teteje