• Magyar
  • Román

Zenei egybekelés David Yengibariannal

2016-11-30 10:04

Az Ars Hungarica vendége volt a David Yengibarian Trió (Bata István basszusgitárossal és Badics Márk dobossal). Zenei hitvallásáról faggattuk a világhírű tangóharmonika (akkordeon) művészt.

David Yengibarian_05_b

Az örmény származású David Yengibarian 1976-ban született Jerevánban, zenész családban nőtt fel, kilencévesen lett a Jereváni Zeneiskola növendéke, tízévesen kezdett el tangóharmonikázni. 1995-től Magyarországon folytatta zenei tanulmányait, ahol mára az egyik legkeresettebb fiatal jazz- és világzenei előadóvá és zeneszerzővé vált. Népzenei ihletésű egyedi zenei világának fő inspirációs forrása az örmény zenei hagyomány, az európai és amerikai jazz és improvizatív zene, az argentin tangó, valamint az azt megújító Astor Piazzolla zenéje.  

1999-ben alakította meg saját zenekarát a David Yengibarian Triót, amelynek jelenleg tagjai Bata István basszus gitáros és Badics Márk dobos. (forrás: www.davidyengibarian.hu)

dy dytrio

szeben.ro Zenei karriered komplex és sokszínű, a Scandalli-val bejártad az egész világot. Honnan jöttél és hová tartasz ?

D.Y.: Tekervényes úton jöttem, különböző zenészekkel összedolgozva, kipróbálva, tapasztalva, hogy ki mennyire tudja elmondani velem együtt azt, amit a zenén keresztül akarok kifejezni. A zene nyelvén mindent el lehet mondani, amit ha szavakkal közölnénk, félreérthető lenne. Próbálok kevesebbet beszélni, mert minél több a szó, az az érzésem és tapasztalatom, hogy elvonulnak vagy félreértenek, mert az a legkönnyebb amit megtehetnek. Ha tehetem, minél többetgyakorolok, hogy elmondhassam az elmondhatatlant, felejthetetlent, kifejthetetlent, megfejthetetlent.

szeben.ro A David Yengibarian Trio (Bata István basszusgitárossal és Badics Márk dobossal)  utolsó lemezének címe „Mariage”- házasság ? Mit szeretnétek ezzel kifejezni?

D.Y.: Ez nem házasság, ez egybekelés, zenei egybekelés. A házasság az inkább a materialista megközelítése a élethelyzetnek. Nem arról szól, hogy beviszlek a házamba, most enyém vagy holtomiglan holtáiglan, van közösen ennyi a vagyonunk, hanem arról, hogy csendben, szavak nélkül is , csupán a tekinteten keresztül meg tudjuk érteni egymást… vagy nem.
 
A zenén keresztül tudok nexust teremteni a közönséggel, inkább arról szól, hogy megtaláljuk a közös pontot. A zenélés nem sportűzés, nem kényszer, nem egohízlalás, nem az a lényege, hogy mi győzzünk, mindenki ránk figyeljen, nem, egy nagy nagybetűs nem. Nem a zenészek győznek akik előadják, nem is a közönség, aki megtapsolja őket, hiszen mindezek fölött van a zene. Nem mi játszunk a zenével, hanem a zene játszik velünk és ez hoz össze minket!

szeben.ro Többször is kijelentetted koncert közben, hogy te nem a közönségnek zenélsz, hanem vele együtt. Ezt, hogy érted?

D.Y.:Igen, ez így van! Nagyon érzékeny vagyok minden téren, és hatással van rám az, hogy mennyire közel tudok kerülni a közösséghez, akár fizikálisan, akár mentálisan, lelkileg; mennyire tudunk egy nexust teremteni, mert ők is hatással vannak ránk; mennyire tudunk együttműködni, mert onnantól kezdve, hogy elkezdünk játszani ők is játszanak, attól függően, hogy mennyire sikerül kölcsönhatásba lépni egymással.

David Yengibarian_04_b

szeben.ro Amint ezt zenédben is kifejezed, nagyon közel állsz az örmény kultúrához. Az örmény népzene ihletforrás számodra. Van-e ezzel kapcsolatosan új terv?

D.Y.: Van.... de én a terveimről nem beszélek. Majd ha megvalósult, akkor van értelme róla beszélni.

szeben.ro Az erdélyi turné végén jártok, 11 városban koncerteztetek. Milyen az itteni közönség?

D.Y.: Nem tudok általánosítani. Minden egyes koncerten, minden egyes városban, minden egyes ember aki meghallgatott azt különböző képen tette. Volt olyan aki felállt koncert közben és elment, de volt olyan helyzet is, amikor nem tudtunk a koncert végére jutni.

szeben.ro Mennyire más az erdélyi közönség mint a nyugat európai?

D.Y.: Sokkal intenzívebbek, sokkal jobban és hamarabb reagálnak a zenénkre. Kevesebb idő kell az egybekeléshez. Meg merik mutatni az érzéseiket. Mentálisan sokkal intenzívebbek, mint egy nyugati közönség aki fél esetleg még tapsolni is fél, mert nem tudja, hogy szabad-e. Ha megteszi az inkább formálitás, mert vége az előadásnak. Pedig nemcsak a tapsról van szó, mert én zenélés közben is figyelem a közönséget, hogy ki hogyan hallgat, ki mennyire fogad be. A tegnapi koncerten volt egy ember, aki nem tudta levenni a szemeit az ujjaimról. Észrevettem és tekintetteink összetalálkoztak és összemosolyogtunk, ő meg bólogatott. Ezek olyan pillanatok, amikor szavak nélkül megismerkedünk. Nem is tudjuk, hogy kit, hogy hívnak, kinek mi a története. Van olyan, hogy a buszon ülök és egy bizonyos zeneszámról gyerekkori emlékeim jutnak eszembe, ezt később odaadom a zenén keresztül. Ők nem tudják, hogy mi ez, csak néznek, hogy “ez olyasmi amit ismerek". Ha van olyan zene, ami első perctől megtetszik, meghat, megérint, olyan mintha azt már ismertem volna, ezért ismerős érzéseket vált ki. Nem szeretnék hatásvadászatot űzni, nem erről van szó, de az én zeném érzelmes!

 
 
 
Oldal teteje