• Magyar
  • Román

Ars HUNGARICA 2017 – 8. nap

2017-11-17 19:22
Nagyszeben, 2017. november 12.

Elérkeztünk az Ars HUNGARICA Fesztivál zárónapjához. Az első utam a Református Templomba vezetett. Az Istentisztelet után először Murányi Levente 1956-os forradalmár emlékezett a 61 esztendővel ezelőtti eseményekre. Edzésre indult azon az október 23-ai délutánon, de látva a Műegyetemnél a  történéseket, inkább hozzájuk csatlakozott. 16 évesen került a forradalmárok közé,akikkel először a Magyar Rádió épületéhez mentek. 

ArsHU2017_8 nap_(c) Marius Miclea_web_ArsHU2017_8 nap_(c) Marius Miclea_web_16 ArsHU2017_8 nap_(c) Marius Miclea_web_ArsHU2017_8 nap_(c) Marius Miclea_web_19

Az Államvédelmi Osztály (ÁVÓ) emberei itt tüzeltek első ízben a tömegbe. Ekkor tanult meg ő is - a Nemzeti Múzeum tövében - egy 15-20 perces gyorstalpalón éles lőszerrel lőni. Egy kamaszból így lesz egy csapásra férfi, így változik meg egy élet, egy sors egyik pillanatról a másikra. A forradalom további napjaiban is részt vett a harcokban. Neki szerencséje volt, nem találták el a golyók, de sok bajtársa ott veszett oda, mások az '56-os események utáni megtorlásoknak estek áldozatul. Őt 13 társával együtt 1957. február 28-án tartóztatták le, két és fél évet ült börtönben. Három társát azonban kivégezték. Murányi Levente megemlékezett Mansfeld Péterről, és arról a márciusi napról, amikor őt felakasztották. Mit érezhetett az az édesanya, akinek a 18 éves fiát kivégezték?

Nem volt hiábavaló a harc azonban, hiszen a Világ számára is az 1956-os forradalom és szabadságharc mutatta meg, hogy a kommunisták végig hazudtak, és kegyetlenkedéseiknek hány ember esett áldozatul. Albert Camus például ezen események hatására írta meg a Magyarok vére című művét, és kilépett a kommunista pártból. A jelenlévő hallgatóság a templomban jellemző kopogtatással köszönte meg a megemlékezést.

ArsHU2017_8 nap_(c) Marius Miclea_web_ArsHU2017_8 nap_(c) Marius Miclea_web_10 ArsHU2017_8 nap_(c) Marius Miclea_web_ArsHU2017_8 nap_(c) Marius Miclea_web_14

Ezután a baróti Kájoni Consort együttes koncertje következett. Nevüket a  XVII–XVIII. század magyar műzenéjének legfontosabb emlékéről - Kájoni János ferences szerzetes-orgonista gyűjteményéről - a Kájoni-kódexről eredeztethetjük, mely az egyházi dallamok mellett számos világi zenei emléket is megőrzött. A közel 30 éve alakult formáció a 150. Zsoltár eléneklésével kezdte előadását, majd megemlékeztek Szent István királyunkról. A Reformáció 500. évfordulója alkalmából felcsendült egy dal Johannes Honterus humanista, evangelikus lelkész ódagyűjteményéből. Bakfart Bálint, erdélyi szász zeneszerző és lantművész, a reneszánsz hangszeres muzsika jeles képviselőjének művét is meghallgattuk. A több, mint egyórás hangversenyt  -Balassi Bálint tanítványa -, Rimay János: Kegyes Istenünk című imádsága zárta. A régizene együttest - becsukott szemmel - hallgatva visszarepülhettünk a XVI – XVII. századi erdélyi magyar reneszánsz korába.

Átsétálva a római katolikus Szentháromság-plébániatemplomba Medve Sándor trombitaművész és Brita Falch Leuter orgonaművész közös koncertjét hallgattam meg, melynek címe A barokktól a dzsesszig.Miközben élveztem az andalító zenét, gyönyörködtem a nemrég felújított ólomüveg ablakban, amely Szent László királyunkat ábrázolja, s amelyről már a templom alatt lévő Habitus könyvesboltban is szó esett. Medve Sándor már a VII. Ars HUNGARICA Fesztiválhoz kapcsolódott, s azóta fellépőként is minden évben a rendezvény résztvevője.

ArsHU2017_8 nap_(c) Marius Miclea_web_ArsHU2017_8 nap_(c) Marius Miclea_web_04_s ArsHU2017_8 nap_(c) Marius Miclea_web_ArsHU2017_8 nap_(c) Marius Miclea_web_06_s ArsHU2017_8 nap_(c) Marius Miclea_web_ArsHU2017_8 nap_(c) Marius Miclea_web_09_s

A délutáni kis pihenés után a Gong Színházban Falusi Mariann és Sárik Péter zárta a fesztivált egy fergetes koncerttel. Az est elején Serfőző Levente, a fesztivált szervező HÍD – Szebeni Magyar Egyesület elnöke kihívta az önkéntes segítőket a színpadra, hogy megköszönje az előkészítésben, valamint a rendezvény nyolc napján nyújtott segítséget. Majd színpadra szólította a művészeket, hogy zenéjükkel méltó keretet adjanak a fesztivál zárásának.

A Somewhere over the rainbow-val indult az utolsó felvonás. Falusi Mariann és Sárik Péter olyan hangulatot varázsoltak a Gong Színházba, hogy szem nem maradt szárazon. Hol a szomorú daloktól, hol a jó hangulattól csordultak a könnyek. Közvetlen hangnemben társalogtak a közönséggel két szám között, mintha csak egy nagy baráti társaság gyűlt volna össze egy vasárnapi bulira. Szó esett az érzelmekről is, fájó emlékekről. Egy régmúlt szakítás emlékét idézte fel a Vasárnap a legszebb nap kezdetű ének, mely a ligetben történt szerelmi sztori végét meséli el. S ha már szerelem, hát a párválasztás nehézsége is szóba került, ami szintén mindig nehézségekbe ütközik. Mariann megkérdezte, hogy itt Erdélyben kivel beszéljük meg ezeket a problémákat? Elsőként a barátnőnkkel, aztán imádkozunk, majd harmadikként a kocsma következett, mint lehetséges megoldás. Ezen jót derültünk, hogy Erdélyben mindig ez a 3 következik, míg ő jósnőhöz fordul tanácsért. Neki bizony szőke hajú, kék szemű udvarlót jósoltak, aki azóta sem érkezett meg. Mi ebből a tanulság? Járjunk inkább kocsmába.

ArsHU2017_8 nap_(c) Marius Miclea_web_ArsHU2017_8 nap_(c) Marius Miclea_web_02_b

Sárik Péter megemlítette, hogy 59 dallal érkeztek Erdélybe, de ne izguljunk, nem fogják mindet lejátszani. Viszont a turné alatt minden helyszínen más és más összeállításban szerepelnek a dalok, mert leginkább ott helyben választják ki a színpadon, hogy mit fognak előadni. Ezen az estén – a fesztivál témájához is illeszkedve – leginkább magyar dalok szólaltak meg. Ezek nagy százalékban szomorúak, mint az a már címéből is sejthető Árva fiú című líra. A jókedvet visszahívva Sárik Péter Alexander's Ragtime Band taktusait játszotta el különböző stílusban;  a nagyszebeni közönség kérésére klasszikus keringő és blues zenei stílusban. Aztán Mariann egyik kedvence, Leonard Cohen szerzeménye, a Shrekből jól ismert betétdal következett, a Hallelujah magyar nyelven.

ArsHU2017_8 nap_(c) Marius Miclea_web_ArsHU2017_8 nap_(c) Marius Miclea_web_03_b

A koncert nagyon interaktív volt. Lévén csak egy hangszert hoztak, így több dalnál a hallgatóság segítségét kérték, hogy taps kísérettel segítsék őket. Az 1920-30-as évekből vidám szövegű couplékat hoztak. A koncertet és egyben a fesztivált is az LGT: Nem adom fel című számával zárták, amelyet a HÍD Egyesület akár mottójának is vehet.

Nekem nagyon nagy élmény volt az elmúlt 8 nap. Sokat tanultam, rengeteg embert megismertem, és a meglévő ismeretségek barátságokká erősödtek. Köszönettel

Simon Andrea

 

További cikkek a kategóriában

Hírlevél feliratkozás

 
 
 
Oldal teteje