• Magyar
  • Román

Civil a pályán

2014-03-31 12:02
Az alábbiakban természetesen nem futballpályáról lesz szó.

Hiszen az elképzelhetetlen, hogy egy stadion gyepén civilek foglalják el a játékosok helyét, a középcsatárét, mondjuk, egy szurkoló, a kapusét egy táncdalénekes, az edzőét pedig egy tizenkét centiméter magasságú tűsarkú cipőt viselő formás lábú miniszter asszony, vagy pártvezér-hölgyemény.

Hanem a politika stadionjáról, vagy ringjéről.

Még akkor is, ha abba civilek legjobbjait illetné meg az a megtiszteltetés és nemes feladat, hogy minket, polgárokat, a mi érdekeinket képviseljék a hatalmi- és közintézményekben, természetesen tanult, tapasztalt, gerinces profi szakemberek segítségével.

Csakhogy a civileket, pedig joguk lenne hozzá, a hatalomba nem engedik be, ha pedig valaki hazafias, vagy humanitárius érzésből, vagy azért, mert elhivatottnak tartja magát, mégis bejut e pokol kapuján, a rákos sejtek hamar kivetik maguk közül.

Romániában legalábbis.

A legújabb kézenfekvő, szinte-szinte már fájón kiáltó példa erre Mircea Diaconescu úr esete a politikával, amely még nem zárult le, mégis tanulságos, és tankönyvbe illő.

Annál is inkább, mivel a neves bukaresti színész-intelektuell életében már letett valamit az asztalra.

Többek között azzal, hogy több mint hatvan filmben szerepelt, a legrangosabb bukaresti színház (Notara) igazgatójaként is, Shakespeare-, Moliere-, Gogol-, Caragiale-darabok főszereplőjeként, liberális szenátorként is, a parlament UNESCO-bizottságának és művelődési bizottságának tagjaként is, nem beszélve arról, hogy művelődési miniszteri tisztségéről is csak azért volt kénytelen lemondani, mivel egy bizonyos állami szerv nevetségesen mondvacsinált vádakat vakart ki ellene.

Pedig a mi civilünk csak azért kísérelt meg a politikába beleszólni, hogy elmondhassa: akkor lesz e hazában normális világ, amikor a polgár és állam egyenlő rangúvá válik.

Nem nézhettem papucsban, hogy gondok vannak az én országomban, mondta.

Ezért hozta meg azt a donquijottei döntését is, hogy bár bizonyos állami és igazságügyi szervek három évre igazságtalanul eltiltották bármily közszereptől, összegyűjt 101 ezer aláírást, és függetlenként, politikából kitiltottként is jelölteti magát az Európai Parlamentbe.

Hírnév nem kell neki, rég beírta már nevét a színház és filmtörténetbe, generációk tapsoltak neki, a hatalmat is kipróbálta már színházigazgatóként, szenátorként, miniszterként, s egy ilyen termékeny életút vége felé betevő falatja is lehet, gesztusát tehát a pénzéhség sehogy sem magyarázhatja.

Nagy gond azonban, hogy egy olyan országban, amelyben a civil társadalomnak alig lehet szava, a civileket maga a pártokat átfogó, korrupcióban, bürokráciában és zűrzavarban szenvedő beteg és perspektívátlan hatalmi rendszer dobja ki magából.

Kilin Sándor

nyugatijelen.com

Forrás: www.elmahrousacenter.org

 
 
 
Oldal teteje