• Magyar
  • Román

Egyház és lakosság Erdély falvaiban - Konferencia Nagyszebenben

2017-06-10 19:10
Nagyszeben - 2017. június 12-14.

Társadalom, nemzet, egyház és politika a reformáció évszázadában, a recepció feltételei és keretei alcímmel szerveznek szakmai konferenciát az Institut für EvangelischeTheologie der Universität Koblenz-Landau, a Román Akadémia (Institut de Cercetări Socio-Umane Sibiu) és a Societatea de Studii Transilvane Sibiu együttműködésben.

Helyszín: Institutul de Cercetări Socio-Umane Sibiu - Auditorium, Bd. Victoriei 40., 550024 Sibiu, tel: 0269 212604, www.icsusib.ro.

Church_b

A Wittenbergben Philipp Melanchthon tanítványai közé tartozó Damasus Dürr (ca. 1535-1586) Erdélybe való kihelyezése után lelkipásztorként szolgált Nagyszebenben és Kisapoldon. Kéziratban fennmaradt prédikációs kötete a 16. század európaszerte egyedulálló forrásanyagát örökíti meg: a reformáció idejének falusi predikációit. A prédikációs kötet kiadását a németországi Thyssen Alapítvány támogatja.

A konferencia célja, a prédikációs kötet kiadását kísérő vita kialakítása, megvilágítva, a kutatás legújabb álláspontjára támaszkodva, a 16. század második felét jelző korszak erdélyi társadalmi, politikai, jogi, egyházi és mentalitástörténeti, nemzeti és politikai rendi keretfeltételeit. Ezáltal, az interdiszciplinaritás és komparatisztika jegyében, a konferencia a reformáció térhódításának és a felekezetiség kialakulásának feltételeit kívánja megvizsgálni Erdélyben és a Partiumban (valamint az ezzel határos területeken), hangsúlyt helyezve főképpen arra a kérdésre, hogy milyen következménnyel volt a reformáció a «közember»(«der gemeine Mann») és a «falu» életére, általában a falusi társadalomra.

A latin rítusú nyugati egyház meghatározta erdélyi struktúrák és intézmények, amelyek a reformáció mozgalmát különböző mértékben fogadták be, a 16 század folyamán többé vagy kevésbé mélyreható átalakuláson mentek át, ám ugyanakkor a folytonosság hiánya jellemezte őket. A gazdasági cserekapcsolatokon túl, a helyi viszonyokra befolyással volt a kulturális és egyházi összeurópai kontextus is, amely a maga során nemcsak meghatározta és előmozdította, hanem be is határolta a reformáció mozgalmát. A konferencia első szekciója az ezekkel a változásokkal kapcsolatos új kutatási eredményeket mutatja be. A püspöki székek, a városok és a királyi udvar beilleszkedtek a jellemzően humanista közegbe és részt vettek a kor vitáiban.

A nyugati egyház perifériáján elhelyezkedő Erdély, az oszmán uralom védelme alatt a vallásszabadság előőrsévé vált. A politikai védelem alatt álló többfelekezetiség, valamint a négy vallási gyülekezet mind politikai, mind pedig a jogi nyilvánosságban megvalósuló együttélése tartósnak bizonyult. A konferencia második és harmadik szekciója azt próbálja megvizsgálni, hogy a többfelekezetiség és vallási együttélés milyen következményekkel jártak a politikai elit számára és miként írták át e társadalmi csoport cselekvési terét. Hogyan rendezték át, a valláspolitika, de a rendi struktúrákon túlmutató stratégiák révén is, a helyi erőviszonyokat, megteremtvén a felekezetiség kereteit az ország három kiváltságos rendje számára, a nem privilegizált román lakosságra is kiterjesztve azt. Ebben az összefüggésben felmerül a kérdés, hogy a régió, azaz az Erdélyi Fejedelemség társadalmi és jogi meghatározottságai, tekintve a «közember» problémáját, milyen mértékben vizsgálhatóak a közép-európai társadalomtudományi kutatás témakörein belül, ez utóbbi eredményei alkalmazhatóak-e a Kárpát-medence viszonyaira. Ez a kérdésfeltevés a leginkábbakkor merül fel, amikor a wittenbergi teológia, illetve a reformáció közép-európai irányzatát akarjuk értelmezni az erdélyi viszonyok feltételei között, úgy az elit, mint falusi lakosság szempontjából. Az ezen a területen várható új eredmények igen jelentősnek ígérkeznek.

A területi és a helyi viszonyoknak megfelelően, falu és egyházi gyülekezet gyakran egymásra tevődnek. Peter Blickles «kommunalizmus» elmélete az elmúlt években nagy népszerűségnek és elismerésnek örvendett. Ahogyan azt számos kutatás is alátámasztja, a késő középkori fejlemények feltételei között, az egyházi viszonyok kommunalizálása falun is tetten érhető, lévén, hogy „a közösségek vallásitámogatása éppen olyan központi szereppel bírt, akárcsak a mindenki számára hozzáférhető egyház és a tizedfizetés eredeti szerepének a visszanyerése, mivel mindez az Evangéliumban és ezáltal a «jus divinumban» gyökerezik“.[1]

Ezt az argumentációs struktúrát találjuk mindenekelőtt a Német-római birodalom délnyugati részén és a vele szomszédos területeken zajló felkelés során a parasztok követeléseiben vagy a német parasztháború eseményeiben: a «közemberek forradalmában». A konferencia további célja körüljárni azt a kérdést, hogy a kommunalizálás elmélete milyen mértékben alkalmazható Erdélyben, illetve milyen politikai és társadalmi körülmények játszanak szerepet abban, ahogyan a «közemberek» sorában a reformáció visszhangra talált.

Az ötödik szekció a felekezetek kialakulásának feltételeit vizsgálja meg a különböző joghatóságokban. A szekciót indító vita mindenekelőtt abból indul ki, hogy a kezdetben Erdélyben még nem világos vallási mozgalom először a fejedelemség politikai megszilárdulása folytán, az oszmán uralom befolyása alatt vezetett a felekezetek egymástól való szétválásához és vallási rivalizáláshoz. A szekció célja, hogy új források feltárásával bemutassa, milyen kihívást jelentett a reformáció térhódítása a falvakban, illetve, hogy ez a kérdés, a mindenkori belső viszonyok mellett, hogyan vizsgálható az interetnikus és interkonfesszionális kontextus keretei között.

[1]Frank Konersmann, Die Kirche im Dorf, in: R. Kießling, F. Konersmann, W. Troßbach (hrg. von), Grundzüge der Agrargeschichte, Bd. 1, Vom Spätmittelalter bis zum 30-jährigen Krieg (1350-1650), Köln, Weimar, Wien, 2016,228-242, S. 233.

 
 
 
Oldal teteje