• Magyar
  • Román

Kiváltságoknak örvendő szebeni szászok

2014-03-22 12:45

Szerda este folytatódott az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia történelmi modulja. Weisz Boglárka szegedi egyetemi oktató, az MTA Bölcsészettudományi Tudományközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa tartott előadást.

1395386390_1966_nagy_b

Az Ady Endre Középiskola dísztermében megjelent érdeklődőket Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Előadása kezdetén Weisz Boglárka szegedi egyetemi oktató arra hívta fel a figyelmet: biztos, hogy német ajkúak már Szent István uralkodása idején megjelentek a Magyar királyság területén, Gizella királyné hozott magával lovagokat, papokat és egyéb személyeket.

Intelmeiben István király is arra sarkallta Imre herceget, hogy fogadja be az idegeneket, mert tevékenységeikkel, hagyományaikkal az ország javát és fejlődését szolgálják. Ugyanakkor zarándokutakat nyitott, elősegítette a kereskedelmet, lehetőséget teremtett a gazdasági ügyletekre.

Később a keresztes hadjáratok szereplői vonultak végig az országon, jobban megismerték, és egyik leírás szerint elcsodálkoztak azon, hogy ezt a földi paradicsomot miért éppen a magyaroknak ajándékozta az Isten? A felsoroltak emellett hozzájárultak az információcseréhez, ezért itáliai és francia vendégek is érkeztek Magyarországra.

Az első markánsabb, nagyobb létszámú német betelepítés azonban a 12. század végéig váratott magára, addig csupán egyénileg jöttek. Korabeli források ugyan nem léteznek, viszont későbbi feljegyzések arra utalnak, hogy II. Gézának köszönhető ez. 1191-ben megalapította a szebeni prépostságot, mely csak a „pusztába” behozott német ajkúaknak biztosított egyházi joghatóságot.

A betelepítettek különféle kiváltságokat, úgynevezett vendégjogokat kaptak, mely biztosította számukra a tulajdonhoz való jutást, a saját szokásaik szerinti létezést, adókedvezményt és választott birói felügyeletet. Mindezt egy gazdasági dokumentum, III. Béla jövedelemjegyzéke is alátámasztja. Ugyanakkor a tárgyalt évtizedekben más források alapján Radna környékén is németek telepedtek le az ezüstbányák miatt, illetve talán Beszterce vidékén is.

 

Andreanum

II. Géza után a következő betelepítési hullám 1211-re datálható, amikor a Barcaságba a német lovagrend tagjai telepedtek le. Olyan kiváltságot kaptak, mint például a várépítés és a vásártartás joga, valamint adókönnyítéseket is élveztek. Vitatható okok miatt azonban- valószínűleg erősíteni akarták az önállóságukat- 1222 előtt összevesztek, majd kibékültek II. Andrással, aki újabb kiváltságlevelet bocsátott ki, melyben jelezte, hogy a Magyar királyság területén csak és kizárólag a király verethet pénzt.

A lovagrend azonban nem adta fel, újabb autonómiapárti próbálkozásokat tett: 1223-ban egyházi szempontból a pápa alá helyezte magát, egy évvel később pedig a területét felajánlotta a katolikus egyházfőnek. II. András ekkor megelégelte a dolgot, s 1224-ben kiűzte a lovagrendet, azonban az általuk betelepített németeket nem, akik Brassó környékén maradhattak.

Ebben az esztendőben keletkezett a talán legjelentősebb kiváltságlevél, az Andreanum, mellyel egyebek mellett a király Szászvárostól Barótig terjedő nagyobb területet adott a szászoknak, sőt egyedülálló módon megígérte, hogy ezen a területen másnak mint szásznak, nem ad földet.

Emellett noha lehetőséget biztosított nekik az önkormányzatiságra, vagyis arra, hogy saját bírát válasszanak maguknak, azért e személy fölé helyezte a szebeni ispánt, aki sohasem volt szász. Megengedte nekik, hogy várakat alapítsanak, és vámmentességet is biztosított a számukra, ami később a kereskedelmi tevékenység miatt vált fontossá.

Használhatták az erdőket és a folyókat, és meghatározott mennyiségű adót kellett befizessenek. A kiváltságlevél hadi kötelezettségeket is rótt rájuk: ha támadás érte az országot ötszáz, ha a király vezette a külföldi hadjáratot száz, ha más hatalmasság akkor ötven katonával kellett hadba vonulniuk. Viszont a szászok lehetőséget kaptak arra, hogy ők maguk válasszák meg a plébánosukat, és ennek fizették a tizedet.

Az Andreanum azonban kizárólag csak a Szeben környéki szászokra vonatkozott, a Beszterce, Brassó és Medgyes vidékiekre nem, ami a későbbiekben azért volt fontos a szebeni szászok számára, mert erre alapozták városi jogukat- magyarázta a történész.

 

Összetűzések

A tatárjárás után, a 13. században telepedtek be a szepesi szászok, akik nem csak külföldről érkeztek, hanem például Vizsoly környékéről is. Olyan kiváltságoknak viszont, mint a szebeni szászok nem örvendhettek, csak 1271-ben kaptak bányászati jogot, de földet nem. Emellett német betelepítések voltak valamennyi nagyobb városban: Budán, Fehérváron, Sopronban, Kolozsváron és Pozsonyban.

Érdekes azonban, hogy bár kereskedelemmel foglalkoztak, nem kimutatható, hogy vendégjogot szereztek volna, feltételezhetően azért, mert akkor kezdődött a városjogok adományozása.

Dacára annak, hogy az erdélyi szászok fontos kiváltságokat szereztek, időnként összetűzésbe keveredtek a hatóságokkal. Ezek közül a két legjelentősebb 1277-ben és 1324-ben történt. Más lefolyásúak voltak, de a kiváltó ok hasonló volt, éspedig az, hogy a gyulafehérvári püspök igyekezett magának beszedni a Szeben környéki szászok által fizetett tizedet.

Károly Róbert uralkodása idején, 1315-ben a medgyesi szászok elérték, hogy az Andreanumot a király rájuk is kiterjessze, de 1402-ig kellett várjanak arra, hogy királybíró álljon az élükön.

Az 1460-as években Mátyás megengedte a Szeben melletti szászoknak, hogy székkirálybírót válasszanak maguknak, 1486-ban pedig a Brassó és Beszterce környéki szászok is jogot nyertek arra, hogy rájuk is vonatkozzon az Andreanum, illetve ekkor alapították a szász egyetemet.

Expozéjában Weisz Boglárka arra is kitért, hogy a szászok eleinte földműveléssel foglalkoztak, majd a 14. század végén, amikor megerősödtek a kiváltságaik, kereskedelmi monopóliumra tettek szert. Az úgynevezett lerakati jog azt jelentette, hogy a termékeket az ő területükön keresztül nem lehetett továbbvinni.

Többek közt Váradon adták el ezeket az árukat, mely akkoriban jelentős vásárvárosnak számított. Mivel a káptalan szedte a vámot, a 15. század végén a szászok hosszan tartó, 1477 és 1492 között elhúzódó vámpert folytattak a káptalannal, mellyel végül utóbbi járt jobban.

Ciucur Losonczi Antonius

Forrás: erdon.ro

 

További cikkek a kategóriában

Hírlevél feliratkozás

 
 
 
Oldal teteje