• Magyar
  • Román

EMLÉK, érték és büszkeség

2010-08-17 19:20
I. Borsos Miklós Képzőművészeti Konferencia

Augusztus 13-15 között a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda rendezésében Borsos Miklós Képzőművészeti Konferenciának adott otthont Nagyszeben. A konferencia ötlete még 2007-ben fogalmazódott meg.

Serfőző Levente, az iroda akkori és jelenlegi vezetője vetette fel az ötletet, miután sikerült jobban megismernie a szebeni születésű művészt és munkáit. 2007-ben, amikor a város Európa Kulturális Fővárosa volt, a magyar hét egyik napját Borsos Miklósnak szentelték, kiállítást nyitottak a Tanácstoronyban – ezáltal is ápolva a művész emlékét. Igyekeztek megismertetni minél többekkel az értékeket, amelyeket Borsos teremtett – szobrokat, érméket, rézkarcokat, rajzokat – és amelyek által világszerte elismertté vált. Sajnos Erdélyben kevésbé ismert, mint Magyarországon vagy Európa nyugati részében. Ezen szeretett volna és szeretne most is változtatni az NMKI közössége és ez volt annak is az oka, hogy – bár komoly nehézségekkel szembesültünk az idei évben, ami az esemény megrendezését illette – nem mondtunk le a konferenciáról. Sőt mi több, felszerelkeztünk egy nagy adag optimizmussal, lendülettel és tettrekészséggel, majd pedig nekiálltunk a szervezésnek.

BM_2010_Mimi_Erzsebet_b

Nagyszeben is csatlakozni szeretne és fel akar zárkózni a másik három Borsos-pillér – Győr, Gyergyócsomafalva és Budapest – mellé. Ingatlanokkal és eredeti Borsos-alkotásokkal ugyan nem rendelkezünk, de a művész életét meghatározta az első 14 év, amit Nagyszebenben töltött – ezt ő maga is többször hangsúlyozza mind önéletrajzában, mind pedig az 1985-ös hazalátogatása során készített dokumentumfilmben.

Győrben a Helyi Tanács által fenntartott Borsos Miklós Múzeum működik, itt található meg a legtöbb eredeti Borsos alkotás és gyakoriak a kulturális események is.

Gyergyócsomafalva a család származási helye, ahol még mindig élnek rokonok, többek között Borsos Géza, a művész unokája is, aki a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány Emlékházát is működteti. Évente Borsos nevét viselő képzőművészeti tábort szerveznek, illetve halála évfordulóját is megünneplik minden év január 27-én.

Borsos Miklós utolsó éveit Budapesten töltötte, a Farkasréti temetőben van eltemetve. Utolsó lakhelye emlékházként működik, amit a Borsos Miklós – Kéry Ilona Alapítvány működtet. Itt minden évben december 6-án tartanak Miklós-napi ünnepséget és megemlékezést, illetve csodálatos műsorok szervezése által is éltetik a művész emlékét.

Péntek délután koszorúzással indult az ünneplés Borsos szülőházánál, a Kutyahát utcában, majd pedig a Hungarica Kulturális Központban találkoztak a művészetkedvelők a rézkarc-kiállításon. A kiállítás megnyitóját baráti beszélgetés követte. Magyarországi vendégeink sajnos később érkeztek, így nem tudtak részt venni a pénteki eseményeinken.

A szombati nap reggelén kedélyes beszélgetéssel, ismerkedéssel indult a Borsos-konferencia tulajdonképpeni szakmai ülésszaka a Felinarului utcai székházban.

Jelenlétükkel megtiszteltek minket Budapestről érkezett vendégeink: Fertőszögi Erzsébet, a Borsos Miklós – Kéry Ilona Alapítvány kurátora, illetve Kratochwill Mimi, elismert művészettörténész. A két előadó hölgy mellett természetesen Nagyszeben érdeklődő közönsége is képviseltette magát. Többek között jelen volt Orth István, képzőművész, akit hamarosan városunk díszpolgárává avatnak, Józsa Benjámin tanár úr, több generáció tapasztalt és nagy tudású magyartanára, Szabó János, a Magyar Polgári Művelődési Egyesület alelnöke, Székely Szidónia, helyi pedagógus, Balázs Enikő, kémiatanárnő, képzett idegenvezető és természetesen Serfőző Emese is, aki Borsos Miklós önéletrajzának első részét románra fordította és munkatársai, a vízaknai Pârvu család tagjai, akik mindvégig segítették őt ebben a nem kis energiát követelő munkában.

BM_2010_Emese_b


A két előadó valódi beleéléssel beszélt a jenlévőknek Borsosról és mindarról, amit művészete jelent nekik és még sokaknak a magyar közösségekben, de a nagyvilágon bárhol, ahol ismerik és elismerik ezt a nagyszerű művészt. Fontosnak tartották kiemelni, hogy bármilyen kiváló művész is volt, mindig megmaradt a földön járó embernek, aki sem önmagát, sem pedig másokat nem istenített – még akkor sem, ha erre külön felkérést kapott. Egy kedves történet által is levonhattuk ezt a tanulságot: Borsost is felkérte az akkori kommunista hatalom, hogy alkossa meg a nagy Sztálin szobrát. Természetesen több pályamű is beérkezett az adott pályázatra, de – míg a többiek piedesztálra állították minden szempontból a kommunizmus bálványát – Borsos egyszerű emberként ábrázolta őt, egynek a sok közül: pontosan olyannak, amilyennek az ő lelkében élt. A zsűri természetesen arra kényszerítette, hogy változtasson a szempontjain és a szobron is, amit ő egy rejtélyes mosoly kíséretében elfogadott és ”továbbfejlesztette” az elképzelését: Sztálin sapkát kapott a fejére... Ennyi volt. Minden felkérést elvállalt, megtette amit kértek tőle, de elveit sosem adta fel. Természetesen nem az ő szobra került köztéri kiállításra.

BM_2010_Nagyszebeni ertelmisegiek_b

Az 1985-ös hazalátogatása során készült filmet is bemutattuk nagyközönségnek. Az idős, 79 éves művész teljes szellemi frissességgel vezette végig a nézőt Nagyszeben utcáin és – habár a Securitate a nyomában járt a forgatás során – hihetetlen derűvel mesélte történeteit a régi Szebenről és gyermekkoráról. Ezúton is szeretnénk megköszönni a Radu Stanca Nemzeti Színháznak az óriási segítséget, amit számunkra nyújtottak, hiszen tolmácskészüléket kölcsönöztek nekünk, így meg tudtuk oldani azt, hogy román vendégeink is velünk élvezhessék az eseményeket. Annál is nagyobb a segítség, mert teljesen díjmentesen ajánlották fel számunkra a szinkrontolmács készüléket.

A kedves történetek, anekdoták mellett komolyabb beszélgetés is folyt, ami az alapítványok és a Borsos-emlékhelyek működésről, céljairól, illetve az esetleges szebeni emlékhely kialakításáról szólt. Sajnos Nagyszebenben – habár a művész egész gyermekkorát itt töltötte és édesanyja is a helyi temetőben nyugszik – nem találhatóak eredeti alkotások. Ez elsősorban az anyagi hiányosságainknak tudható be, hiszen még ezt a kis konferenciát sem sikerült magasabb körökben elfogadtatnunk és sajnos abszolút semmiféle anyagi támogatást nem kaptunk...

Borsos Miklós önéletrajzának bemutatása is megtörtént a hétvége folyamán. Rendkívül örülünk annak, hogy sikerült a román közönség számára is elérhetővé tenni a könyvet – legalábbis annak nagyszebeni részét, ugyanis az önéletrajz román fordítása a nehézségek ellenére is elkészült egy maroknyi nagyon lelkes önkéntesnek köszönhetően, akik nem sajnálva időt, energiát, teljesen ingyen elkészítették ezt a fordítást, kijavították és lektorálták azt. Már csak arra várunk, hogy nagylelkű támogatókat találjunk, akik segítenék a könyv kiadását, hogy ezáltal a magyar nyelvet nem beszélő, nem értő nagyszebeniek is megismerhessék és felfedezhessék Borsos Miklóst. Az idei konferencia legnagyobb értéke, egyben büszkeségünk ez a könyv és az a hihetetlen munka, amit Serfőző Emese és a Pârvu család fektetett belé. Ezúton is hadd köszönjem meg nekik az NMKI nevében a kultúra oltárán feláldozott hosszú napjaikat. Hiszem, hogy nem volt hiábavaló fáradozásuk és az égiek után talán itt, a földön is találunk olyan művészetpártoló embereket, akik segítenek anyagilag is abban, hogy többekkel is megoszthassuk ezt a nagyszerű írást.

A jövőre nézve a könyv kiadására vonatkozó törekvéseink és a konferencia továbbvitele a legfontosabb. Ezek mellett szó volt arról is, hogy egy világnyelvre is fordíttassuk le a könyvet, hiszen úgy még többekhez eljuthatna Borsos Miklós személyisége és üzenete.

Serfőző Levente, az iroda vezetője kihangsúlyozta mind az ünnepségek bevezetőjében, mind pedig az események végén, a záróbeszédben, hogy a nehézségek nem győzhetik le akarásunkat, nem állíthatnak meg minket, és céljainkat teljesíteni fogjuk a jövőben is. Kétévente Borsos-konferenciát tartunk és igyekszünk minden szempontból ápolni a művész emlékét, illetve terjeszteni szellemi és tárgyi örökségét egyaránt.

Benedek Réka – NMKI kulturális referens

 

 
 
 
Oldal teteje