• Magyar
  • Román

Orth István ikonjai

2013-05-04 12:47

Jézus, Mihály és Gábor arkangyalok, keresztény, mohamedán és hindu szentek,  fogalomszentségek, egyiptomi, görög, latin mitológiai alakok, utazások élményei Indiáig és Nepálig az ókortól napjainkig. Olajképek, olajképek után készült metszetek, aquaforték, linók, tusrajzok. Hogyan lehet átfogóan, rendszerezve és módszeresen tárgyalni azt az ismeretanyagot, amelyet Orth István nagyszebeni grafikus felvonultat?

 orth_istvan_nf-20130506_b_b

Művészeti, teológiai, mitológiai, kultúrtörténeti jelentések rétegei épülnek itt, úgy egészítve ki egymást, hogy a látvány a könnyed lebegéssel egyszerre mély gondolati tartalmat sejtet. Az intellektualizáltság alapvonása a képeknek, Orth István pályája kezdetétől sajátos gondolati térbe vezeti be a nézőt, és a képek terei gondolatoknak a terei.

Orth István

Az 1945. február 3-án a magyarországi Nagyszékelyen született Orth István grafikus Nagyváradon szakiskolában, finomkerámia szakon kezdte tanulmányait, s a Művészeti Líceumban érettségizett (1967), majd a kolozsvári protestáns teológián szerzett lelkészi képesítést (1971). Elvégezte a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Főiskolát is, közben református segédlelkész Szatmárnémetiben s Aradon. 1976-tól 25 éven át a nagyszebeni Brukenthal Múzeum grafikai restaurátora. Műveivel országos, megyei és egyéni kiállításon jelentkezett, külföldön 1976-tól Szamarkandtól San Franciscóig több mint 25 világvárosban.

Hogyan képszerűsödik itt a gondolat? Misztikus, lebegő képek példabeszédekről, parafrázisok gondolatokról, amelyeket évezredek óta tisztel és követ, formáz, csiszol és hirdet az alkotó ember. A grafikák vonalainak líraisága,  az ecsetvonások lendülte, a szereplők mozdulatainak fensége – a képek felemelő atmoszférát árasztanak. Történeteket követünk, amelyeket évezredek óta mond, majd újra- és újramond az emberiség. És ebben a mondásban istenét keresi, tiszteli, követi. A mondásban és újramondásban akár szövegekben, akár vizuális nyelvben a legfőbb imperatívuszokat keresi, létezéstechnikáját ezek vezetik.

Orth István Szentképek című – április végén a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban kiállított – sorozatának értelmezési kerete a Biblia. A grafikus alkotói magatartását először is gondolkodói teljesítményként kell értékelnünk, másrészt azt az utat, módot kell leírnunk, ahogy a művész a gondolatokat képszerűsíti, illetve ahogy az emberalakok, helyzetek képszerűsítése visszahat a bibliai olvasatra. Esztétikai és vallási tapasztalat viszonyát szemléljük. A sorozat hatásmechanizmusának a feltérképezéséhez a képeket vallási és esztétikai tapasztalat viszonyában értelmezhetjük – ezeknek a tapasztalatoknak a viszonyát pedig nagymértékben meghatározza ez utóbbi történeti helyzete. Melyek itt a művészettörténeti időszak jellemzői? A lehetséges olvasatokat meghatározza a recepciótörténet, az olvasói csoport konszenzusa, illetve a kettő párbeszéde. Ebben kap formát egyetlen alkotó szubjektivizálása.

A vallásosság jelenléte korjellemző, beigazolódott André Malraux maximája, miszerint a 21. század, vagy vallásos lesz, vagy nem is fog létezni. És ehhez a század- és ezredfordulós kontextushoz tegyük hozzá, hogy Orth István Biblia-értő, teológiát is végzett szerző. A korjellemző horizontok között a következő itt a műfajok közötti átjárhatóság, oldódás lesz. A grafikus módszere az, hogy tulajdonképpen több képet helyez egymásra, a szemlélő pedig egyiknek a teréből a másikba jut. Az ikonok öröksége itt formaadó, a művész a bibliai alakokat, helyzeteket nem ábrázolja, hanem kifejezi, sejteti. Ugyanakkor szembenéznek – az ikon ezzel teremti meg a kapcsolatot a szentség és a kép előtt imádkozó között. Ahogy az ikonokon sem, az arcok itt sem egyénítettek, a grafikus hasonmásokat alkot. A kép végül is olvasatok diskurzusa lesz. A közvetettség abban az értelemben is jellemző, hogy az olajfestmények alapján készült metszetek, illetve a képek nagy része nem a szöveg primér olvasatából indul, hanem egy korábbi munkából, vagyis egy előzetes szöveginterpretációból, már képpé érett műalkotásból. A művész redukálja a látványt a minimálisan szükséges vonalakra, vonásokra, színfoltokra, egyszerre rajzol és fest. Az aquaforte kemény vonalait lágyabb, de lendületes ecsetvonások váltják fel, sőt lebegő színfoltok építik a kompozíciót. A szín itt nem járulékos elem, nem tartozék, tulajdonság, hanem önállósul, ezáltal jelentésteremtő funkciójú és erejű. A boltívek körívei festőien építik a képeket. Orth István Ikonok című sorozatában kultúrák őstudását hangolja egybe.

Józsa István

A szerző kolozsvári esztéta

Forrás: Krónika.ro

 
 
 
Oldal teteje