• Magyar
  • Román

Ádám Gyula fotókiállítás Nagyszebenben

2013-06-27 10:27
2013. július - szeptember a Nagyszebeni Református Templom Galériában

A nagyszebeni IV. HUNGARIKUM Napok keretében nyitották meg ÁDÁM GYULA fotókiállítását a Református Templom Galériában, 2013. július 14-én, vasárnap 11 órakor, az Istentiszteletet követően. Ahogy azt a házigazda, Varró Sándor lelkipásztor hangsúlyozta, a Hargita Megyei Kulturális Központtal közösen és Hargita Megye Tanácsának támogatásával már tíznél több kiállítást mutattak be a 2007-ben megnyílt galériában. A tárlatok legtöbbje hungarikumokat, még inkább transylvanikumokat mutatott be.

Serfőző Levente, a HÍD - Szebeni Magyar Egyesület elnöke hangsúlyozta: a hungarikumok értéktára a helyi közösségekben gyökerezik mindenhol, akárcsak Nagyszebenben, hiszen a város szülöttei vagy alkotói helyi hungarikumoknak számítanak. – A nemzeti értéktárban olyan nevek szerepelhetnek, mint Guttmann Szabolcs építész, vagy Orth István művész és alkotásaik – jegyezte meg. Hozzátette: erről esett szó a pénteki konferencián is, ahol az előadók hangsúlyozták: a Hungarikum Törvény és a Bizottság lentről felfele szerveződik, ezért elsősorban helyi értéktárak megalakítása a fő cél.

Az egyesület elnöke megköszönte a művésznek az eddigi együttműködést, amelynek eredménye három Nagyszeben környéki fotótábor megszervezése és számtalan kiállítás nemcsak Nagyszebenben, hanem Bukarestben, Budapesten, de még Brüxellesben is.

Bitay Levente, vezető konzul a Kolozsvári Főkonzulátus üdvözletét tolmácsolta és gratulált a nagyszebeni magyar rendezvényhez hangsúlyozva, hogy a városnak mindig is fontos szerepe volt az erdélyi értékrendszer alakításban és örül annak, hogy magyar értékek szempontjából is szép eredményeket lehet felmutatni.

Ádám Gyula beszédében kifejtette, hogy a jelenlegi tárlat főképp életképek, portrék által mutatja be a világot. Megjegyezte: sok kép a csángó vidékről származik. Szórványban kiállítani más szórvány életképeit érezte igazi kihívásnak a művész, ezért hozta ezeket a fotókat bemutatni Nagyszebenbe.

 

Szervező:HÍD - Szebeni Magyarok Egyesülete, Partnerek:Hargita Magyei Kulturális Központ, Nagyszebeni Református Egyház, A kiállítás támogatói: Hargita Megye Tanácsa, Communitas Alapítvány

 _____   _____   _____   ____    _____   _____   _____   _____

 

Ádám Gyula csíkszeredai fotográfus a Hargita Megyei Kulturális Központ grafikusa, fotó-videó szakembere, arculattervezője az intézmény programjainak és grafikai szerkesztője kiadványainak. 2002-től kezdődően művészeti vezetője a HMKK által szervezett fotótábornak, illetve a fotótáborok anyagából létrehozott kiállításoknak. Fotóművészeti tevékenységét számos kiállítás, népszerű kiadványok és díjak, elismerések jelzik, műfajilag a dokumentarista és etnofotók közé sorolhatók munkái.

Hungarikum-Napok-vasarnap-2013-8_b

2005-ben Ádám Gyula megvalósíthatta évek óta dédelgetett elképzelését: a régi fotográfiák beállítási stílusában képsorozatot készíteni a székelyföldi (csíki) tájegységek jellegzetes viseletét bemutató emberekről, falusi csoportokról.

A Hargita Megyei Kulturális Központ, ahol ma is dolgozik, elfogadta projektjét, hogy Ünneplőben címmel képes levelezőlap-sorozaton bemutathassa a lészpedi, lövétei, kecseti, csíkmenasági, csíkrákosi, máréfalvi, gyergyószárhegyi, gyergyóalfalusi, etédi, csíkjenőfalvi, gyimesközéploki, kászonaltízi, csíkkarcfalvi, csíkszentdomokosi, csíkborzsovai, siklódi és oroszhegyi viseleteket

A fotós úgy válogatta össze mind a helyszíneket, mind a képen megörökített embercsoportokat, hogy azok akaratlanul is magukon hordozzák a nemzedékek üzenetét: az ünneplőbe öltözött, hagyományos népi viseletet hordó idősek mellett a fiatalok is magától értetődően öltik magukra a vidék életének megkülönböztető szimbólumait.

Hungarikum-Napok-vasarnap-2013-4_b

Minden egyes képeslap hátán egy-egy jellegzetes népdal kottája és szövege található, ebben Szalay Zoltán zenetanár nyújtott segítséget a fotóművésznek. A döntő segítséget azonban - fényképezőgépét nem számítva - a bejárt és megörökített települések lakóitól kapta, akik a legnagyobb természetességgel és szolgálatkészséggel álltak a lencse elé, mindig csak önmagukat adva. Emiatt aztán az anyag elkészítésének heteit Ádám Gyula nem remélt szakmai elégtétellel élhette meg.

Ádám Gyula nyerte a VI. Nemzetközi Magyar Fotóművészeti Kiállítás fődíját. Az évente megszervezett versenyen egy alkotást szoktak a Magyar Művelődési Intézet fotóművészeti plakettjével kitüntetni.

A Pro-Urbe-díjas csíkszeredai fotóst úgy ismerjük, mint a csángók fotósát. Kiállításaival, könyvborítóival nap mint nap találkozhatunk. Általában portréképeket készít, mert szerinte a szakmájában ezek a legnehezebbek, hiszen a művész „szóba kell elegyedjen” a leendő alanyokkal. Ez az oka annak is, hogy a több mint 25 éve alkotó művész eddig kevés pályázatra küldte be munkáit: „Nem csak a lyukon keresztül kell nézni az alanyokat, kapcsolatot kell velük teremteni. Nem tudom eldönteni, hogy az a kép jelenik-e meg az alanyról, amit ő is elképzel magáról, és ha nem, akkor szabad-e a képet pályázatokra elküldeni, hogy mindenki lássa?”

Ádám Gyula_01_b

– Eddig hányszor vett részt fotópályázaton?

– Ez a második, amelyen részt vettem. Nagyon örülök a díjnak, hiszen megmérettetés szempontjából ezt a fotópályázatot tartom a legfontosabbnak. Itt szoktak évente versenyezni a világon élő magyar fotóművészek. Azért is nehéz a megmérettetés, mert szabad témájú. Minden témában (etno-, táj-, portréfotók stb.) küldenek be képeket, sőt az sem számít, hogy ezek milyen technikával készültek. Győri Lajos felhívásait, pályázatait mindenki megtiszteli, és ezeken nem szoktak amatőr fotósok részt venni. Ez az elismerés nekem minden téren jól fogott, azért is, mert kezdtem egy kicsit elkalandozni, és túl sokat használtam a digitális technikát. Többfajta módszerrel készített fotót küldtem be, és ez a fehér-fekete filmes fotóm nyert. Reméltem, hogy a kiállításra jutnak be képeim, de azt nem gondoltam, hogy megkapom a fődíjat. Persze nem vagyok elfogult semmilyen technikával szemben. Mindenik módszerrel lehet nagyon jó fotókat készíteni, de a díjat intésnek veszem, hogy a digitális technikával ne lépjek túl egy bizonyos határt. Olyan fotókat kell alkotni, amelyek még hihetőek, eddig szabad csak kísérletezni, ennél tovább nem szabad menni, ez a határ.

– Mit tudna mondani a nyertes kép keletkezéséről?

– Soha nem állítottam még ki, dédelgettem úgymond. A kilencvenes évek elején készítettem, amikor Szabófalvára kalauzoltam a frissen alakult Duna Tv-t, mivel jól ismertem a csángó vidéket. Lakatos Demeter csángó költőről készítettek dokumentumfilmet. Amikor megérkeztünk, épp halott volt a faluban, és tort rendeztek. Ez a kép a toron készült, és az az érdekessége, hogy Lakatos Demeter halottas verseit juttatja eszembe, ezért is adtam neki a Megemlékezés címet. Nemcsak egy csángó tort ábrázol, hanem a költő emlékére is tudom ajánlani – nekem ezért nőtt szívemhez ez a kép. Olyan, mintha egy olasz realista filmből lenne egy filmkocka; Antonioni és Fellini szocreál hangulatú filmjei jutnak róla eszembe.

Forrás: Magyarvagyok.com, Szerkesztette: Katona Annamária

 

Flickr.com

Picassa 01

Picassa 02

Film RTV

 

 
 
 
Oldal teteje