• Magyar
  • Román

Csinta Samu: Erdély újranemesítői - Arisztokraták honfoglalása

2015-06-21 22:29
2015. július 10, 19 óra - Habitus Könyvesbolt

Hat erdélyi nemesi család – Kálnoky, Apor, Mikes, Haller, Bethlen, Teleki – történetével, az egykori tulajdonok visszaigénylésével és annak buktatóival, a hagyományok, értékrendek megőrzésével foglalkozik Csinta Samu, az Erdélyi Napló főszerkesztője, Erdély újranemesítői című könyve, amely a budapesti Heti Válasz Kiadó gondozásában jelent meg.

Erdely ujranemesitoi_b

Erdély újranemesítői gondolatok egy könyvről

A visszaszolgáltatások nyomán egyre többen jelennek meg, lakják be immár életvitelszerűen és felelősen az ősi birtokot, válnak az erdélyi magyar társadalom szerves részévé. Ki több, ki kevesebb sikerrel, elszántsággal, büszkén viselve vagy éppen titkolva származását – hiszen végső soron jövőt félő emberek ők is –, kit mennyire hurcolt meg az a bizonyos huszadik század. Építenek, restaurálnak, s közben bennünk is építik a korábban nem is létező, vagy igencsak romossá pusztított önazonosság-tudatot. Róluk, az erdélyi arisztokrácia hat családjáról szól Csinta Samu Erdély újranemesítői című könyve.

„Az Erdély újranemesítőit olvasva eszméltem csak rá, hogy ha valami, akkor nekem eddig Erdélyből ez hiányzott. Ha valakik, akkor ők hiányoztak. A hajdani Tündérkert a Kálnokykkal, a Telekikkel, a Hallerekkel lett teljes. A „megmaradni, gyarapodni, visszaszerezni” hármas jelszavából ez idáig csupán az első részcél megvalósulására láttam garanciát. Most, Csinta Samu könyve olvastán már tudom, hogy a másik kettőre is él még a remény. Félreértés ne essék: visszaszerezni identitást, közösségtudatot, hitet úgy is lehet, hogy mindeközben nem kell elvenni semmit senkitől. Különösen nem egy nemesített, újranemesített világban. Ahol azok szolgálhatnak mindenki számára követendő például, akiknek nem kellett újranemesedniük.” (Ballai Attila)

Kalnoky_Tibor_b

Ez a kötet arról szól, hogy sosem szabad feladni. Akkor sem, ha ezernyi kiskapu nyílik a menekülésre, a komfortosabb létre, mert dolgunk van a Földön, s a ránk váró feladatokat helyettünk senki más nem végezheti el. Így ha a történelem – vagy bármi más ok – félbe is szakítja munkánk teljesítését, nem hezitálhatunk a folytatásról, amint szabad akaratunkból dönthetünk megint. Ahogy azt Tamási Áron írta, azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne. És hol van legtöbb képességünk az otthonlétre, ha nem a szülőföldön?

Amikor Csinta Samu megkeresett, hogy egykori családi birtokaikon újjáépítésbe kezdő erdélyi arisztokratákkal tervez könyvet írni, fellelkesített. Tudtam, hogy nem az édesbús múlt újbóli elsiratásában lesz majd részünk. Nem Tündérkertben bolyongunk céltalan. Nem mintha az olykor-olykor nem esne jól a lelkünknek, csakhogy általa aligha érkezünk el valahová. Ellenben az újrakezdőkkel folytatott beszélgetésektől olyan energiákhoz juthatunk, amelyek szemlélődőből építővé nemesítenek bennünket. Biztattam hát Samut, hogy mielőbb adja le a kéziratot. Mert kíváncsivá tett. Érdekelt, hogy Erdélyországban miként akadályozzák, és hogyan segítik az újrakezdést. Meg aztán mintát is reméltem a határon innen élő magyarok számára, elvégre a mi dolgunk sem más, mint a megszólalóké, hogy úgy találjuk meg a helyünket a XXI. századi környezetben, hogy közben a szocializmusban felszaggatott gyökereinket is visszaerősítsük. Hogy utat építsünk a felszántott múltból az otthonosan berendezett jövőbe. Hat erdélyi arisztokrata család példát mutat valamennyiünknek. Aki a hogyanra kíváncsi, fogjon az olvasáshoz! (Borókai Gábor előszava a kötethez)

Csinta Samu Sepsiszentgyörgyön született 1960-ban, s az írott szövegek, valamint a sport bűvöletében eltöltött diákévek után sikerült maradandó sérülések nélkül túlélnie a romániai kommunizmust. Ember- és terepismeretét szerszámkészítőként, tanítóként, árubeszerzőként és üzletkötőként pallérozta, hogy aztán az 1989-es rendszerváltoztatás nyomán azonnal megérkezzen a soha szem elől nem tévesztett állomásra: az újságíráshoz. 1992-ben végezte a Bálint György Újságíró Iskolát Budapesten, 1999 szeptemberéig különböző magyarországi napi- és hetilapoknál dolgozott sportújságíróként. Azt követően 2008 tavaszáig a Krónika című erdélyi napilap főszerkesztője, ma az Erdélyi Napló című hetilap szakmai vezetője. Két publicisztikai gyűjteményben való felbukkanást követően könyvet írt az erdélyi arisztokrácia újrakezdett történetéről.

samu.konyv_b

A miért éppen az arisztokratákról kérdésre többek között a szerző azt válaszolta:

– Mert érdekesek. Mert van valami bennük, ami másból hiányzik. Mert összeköti őket valami láthatatlan szövet, amit meg akartam ismerni, fel akartam tárni. Minél többet beszéltem velük, annál több kérdésem támadt. Adott ponton úgy tűnt: kár volna ezt le ne írni egy könyvbe. Úgy kerültem velük kapcsolatba, hogy két gyerekem a Kálnoky-család két gyerekével járt azonos osztályba. Előbb csak szülői értekezleten találkoztunk, aztán azon kívül is, majd közös nyaralás is lett belőle.

• Mitől mások ezek az emberek? Erdélyiek ők még egyáltalán?

– Nagyon is! Ezekben az emberek­ben, akár az Aporokról, Bethlenekről, Hallerekről beszélünk, akik itthon maradtak, vagy a Kálnokyakról, Mikesekről, Telekiekről, akik elmentek, van egy jellegzetes tartás, életérzés, amelyben például a régiség nem kacat, hanem érték. Szinte valamennyiükben felfedezhető az az örökségtudat, miszerint felelősséggel tartoznak a közösségért.

Elpusztíthatatlanok. 1949. március 3-án egyik pillanatról a másikra lettek földönfutókká azok, akik itthon maradtak, de nem adták fel. Miután délelőtt a rókafarmon kitakarították a pajtákat, délután fehér inget vettek, nyakkendőt és öltönyt, és angol- vagy németórákat adtak. Azok sem jártak jobban, akik elmentek, legfeljebb nem fenyegette őket az éhhalál és a szeku zaklatása. Most viszont itthon próbálják újraépíteni az életüket, és ez jó...

Elődeik miniszterek, államférfiak voltak, akik mindenkor felelősséggel viseltettek a hazájuk iránt. Az erdélyi magyarság lassan felismeri utódaikban is a potenciális vezetőt.

Ezek az emberek – a felbecsülhetetlen kapcsolati tőkéjükkel is – újra a nemzetük hasznos tényezői lehetnek. Róluk szól a könyv.

 
 
 
Oldal teteje