• Magyar
  • Román

Kampec Dolores - egyetemesen emberi

2005-07-30 17:24
Nagyszeben, Imperium Pub - 2005. augusztus 22. - 21 órakor

Hogy mitől különlegesen egyedi a Kampec Dolores? Miért rendkívüli az a zene, amely mindenek előtt magyar, de mindenki számára érthető? Aki hallgatta már a több mint 20 éve létező budapesti együttes muzsikáját, annak feldereng az a hangulatvilág, amely a hangok segítségével születik meg és megtörténik az áthallás ismeretlen világokba, amelyeket csak ezen az úton közelíthetünk meg.

Kampec Dolores_2005_02_b

A rock, a jazz, a népzene egyvelege az, amelyet a négytagú zenekar hallgatóságának kínál, oly módon, hogy sem egyik, sem másik műfaj nem válik dominánssá, sőt a szintézis valami egészen újat teremt, ismerőst és mégis felfedésre várót. Hajnóczy Csaba, zenepedagógus, publicista, zenei szakíró, az együttes gitárosa, zeneszerzője és alapítója egy új műfaj megteremtésével kapcsolja össze eddigi munkásságukat, hiszen csak részlegesen illeszthető be bármelyik eddig létező zenei kategóriába. Az alternatív, kísérleti zenei irányvonal határozza meg leginkább a Kampec Dolores képlékeny muzsikáját, ahol Kenderesi Gabriella, a  szövegek szerzője és az együttes énekese csillámló hangfrízekkel, archaikus hangelemekkel, ismerős és ismeretlen nyelvek felhasználásával elkalauzol valahova nagyon messzire, nagyon mélyre, de talán leginkább önmagunkhoz. A dalok szövege részben magyarul, angolul, törökül, arabul és nevenincs nyelveken hallható, sokszor nemcsak az értelem világát célozzák meg a szófoszlányok, a betűcsavarok és a szótagszülemények, hanem belső kapukat nyitnak meg, járatlan utakon vezetnek. Vajdovich Árpád és Ölveczky Tamás, az együttes új tagjai, igazi színfoltot hoznak hangzásvilágba, sajátosan egészítik ki azt, lendületesen és kitartással adagolják nemcsak a hátteret, hanem a személyest is, mint ahogyan az egész zenekar kivételesen jó példa arra, hogy miként kell az egyénit és egészet egyensúlyban tartani, az összhangzattan mesteri példaadója az együttes.

Grencsó István lassan az együttes állandó vendége, lassan összenőttek, összeszoktak, ez annál is inkább nyilvánvaló, hogy egyszerre rezdülnek és nagyon jól értik egymást szavak és konvencionális jelek nélkül, zenei érzékenységük összekovácsolta őket. Grencsó Istvánt úgy tartják számon, mint Magyarország egyik legjelentősebb dzsesszmuzsikusát, aki a fúvós hangszereket olyan könnyedséggel zabolázza meg, hogy majdnem észrevétlenné válik, amikor a fuvolát szaxofonra cseréli vagy éppen a furulyával csiholja a hallgatóságban a belső tűzet. Nemcsak a fúvósokhoz ért Grencsó, hanem az ütőhangszereket is kiválóan megtudja szelídíteni, mi több minden tárgy a hang forrásává válik, szentséget hordoz magában, hiszen a harmónia része lehet akár egy söröspohár is. Fellini E la nave va filmjéből villannak elő képek, hiszen a zene ősforrásához juthatunk el, ha találkozunk a primitív eszköztár használatából fakadó csodával.

A Kampec Dolores zenei világa jellegzetesen magyar, jellegzetesen népies, etno, folk vagy ha úgy tetszik pop, egyértelműen európai, klasszikus, formabontó, alternatívan hagyományőrző, hiszen 20 éves múltja van és ki gondolná, hogy egy kísérleti, új utat választó csapat ilyen hosszasan fennmaradhat a zenei áradatban, de legfőképpen emberi, megkötések nélküli, mégis jól meghatározható, könnyen felismerhető, mert univerzális, hozzám szól és hozzátok szól és hozzánk szól és nagy valószínűséggel értünk is van.

www.kampecdolores.huwww.grencso.hu

Fám Erika

 

Kapcsolódó cikkek

További cikkek a kategóriában

Hírlevél feliratkozás

 
 
 
Oldal teteje