• Magyar
  • Román

A Magyar Film Története - 2017. február 10-11.

2017-01-22 19:53
Filmtörténeti sorozat Nagyszebenben - 11 gyöngyszem-film bemutatásával

A Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet egyik fontos tevékenységi pillére a mozgóképkultúra képviselete. 2017-ben egy vetítés-sorozatban mutatjuk be a magyar filmtörténet gyöngyszemeit a nagyszebeni filmszerető közönségnek, annak apropóján, hogy 120 éve vetítették az első filmet Budapesten, illetve megnyílt az első mozi és nem utolsó sorban, hogy a millenniumi ünnepségek alkalmával készült el az első mozgókép Magyarországon.

Február 10.: Székely István: Hyppolit, a lakáj (1931, vígjáték, 77 perc)

Február 11.: Ráthonyi Ákos: Sarajevó (1940, dráma, 81 perc)

site ist film magh_b

Helyi szervezőként, a HÍD Egyesület - Nagyszebeni Magyar Kulturális Központ a Habitus Könyvesbolt partnerével együtt magyar filmtörténeti műsorokra vár minden film-, kultúra- és történelem kedvelőt 2017 tavaszán. A filmek vetítése napjain előadásokat, könyvbemutatókat, beszélgetéseket és más meglepetés műsorokat is programunkba iktattunk, hogy vonzóbbá és a nagyérdemű számára érdekesebbé, tartalmasabbá tehessük a közösen eltőltött estéket. A filmeket román felirattal vetítjük.

03 hyppolit_b

Hyppolit, a lakáj (1931, vígjáték, 77 perc, román felirattal)

2017. fabruár 10., péntek - Habitus Könyvesbolt, 18:00

Rendező: Székely István
Forgatókönyv: Nóti Károly és Székely István, Zágon István színdarabja nyomán

Operatőr: Eiben István, Eduard Hösch, Zeneszerző: Eisemann Mihály, Díszlet: Max Heilbronner, Hangmérnök: Lohr Ferenc

Szereplők: Csortos Gyula, Kabos Gyula, Jávor Pál, Fenyvessy Éva, Haraszti Mici, Gózon Gyula, Erdélyi Mici, Szenes Ernő

Schneider Mátyás fuvarozó egyik napról a másikra feltör, gazdagságát azonban megkeseríti, hogy úrhatnám felesége egy grófi lakájt szerződtet, mert nagypolgári életet akar élni. Szerencsére, mert így a Kabos - Csortos kettőssel lett ez a mű a magyar hangosfilm életképességének bizonyítéka és első tanújele, amelyből nemzedékek egész sora tanulhatta meg, hogy vajon mi is az a "magyar filmvígjáték".

Ez volt Kabos Gyula első hangosfilmje. "Hát hagyom én magam?" - kérdezi dühösen és feleslegesen Kabos Gyula Schneider Mátyásként, a harmincas évek virágzó magyar vígjátékainak első darabjában, a Hyppolit, a lakáj-ban. Úgyis tudja mindenki, hogy a lázadozó, felkapaszkodott fuvarozó végül a védjegyévé vált testtartással, behúzott vállakkal és roggyantott térdekkel oldalog el. A verbális, pesti kávéházi humorra építő, kabarészerzők által írt korabeli vígjátékok remek kibontakozási lehetőséget teremtettek a virtuóz komédiás, Kabos Gyula számára, aki lubickolt az alaptörténethez ritkán kapcsolódó vicces epizódokban. Nem Jávor Pál huszáros megjelenésének és büszke sármjának, hanem ennek a pocokszerű kisembernek a hadaró-dadogó habogása és bajsza alatti somolygása teszi a mai napig szórakoztatóvá a Hyppolit-ot. (Lavicska Zsuzsanna)

www.filmintezet.hu

Befejeződött a Hyppolit, a lakáj digitális restaurálása

A Hyppolit, a lakáj - az első magyar hangosfilmsiker

Székely István filmje, a meggazdagodott kispolgárt és úrhatnám feleségét karikírozó óbudai életkép, a hangosfilmkorszak első nagy közönségsikere mozivirágkort indított el Magyarországon. A Hyppolit, a lakáj-ban alakult ki a magyar polgári komédia alaphangneme, mely harmincas évek filmgyártását jellemezte. Eiben István, a film operatőre megteremtette a magyar glamúr-filmstílust. Eisemann Mihály melankóliával átszőtt zenéje meghatározta az elkövetkezendő korszak filmzenei stílusát. A főszereplőktől az utolsó epizodistáig kiválóak voltak a színészek, a lakájt a Nemzeti Színház vezető színésze, Csortos Gyula, Schneidert  az Operettszínház népszerű komikusa, Kabos Gyula alakította, aki később ügyetlenül csetlő-botló, mégis boldoguló kispolgár figuráival a magyar közönség kedvence lett. Nem hiányzott a filmből a szerelmi szál és a magyar sztárrendszer hősszerelmes sztárja, Jávor Pál sem. Partnernőjét a Hyppolit stábjának egyetlen túlélője, a kellemes énekhangú fiatal színésznő, Fenyvessy Éva játszotta.

A siker utánzásra ösztönözte a filmgyártókat, a Hyppolit, a lakáj számos későbbi film modellje lett, s a vígjáték vált az uralkodó filmműfajjá.

A filmet Albert Samek prágai filmkereskedő cége, a Sonor-film gyártotta. A forgatás helyszínéül a korszerűen felszerelt, de a berlininél sokkal olcsóbb Hunnia filmgyárat választották. Samek a babelsbergi stúdióban dolgozó Székely Istvánt kérte fel rendezőnek, akinek ez volt az első magyar filmje. A forgatókönyvet Zágon István vígjátékából Nóti Károly  és Székely István írta. 

A magyarnál lényegesen nagyobb német piacra számítva mindkét nyelven elkészítették a filmet. A szereplők visszaemlékezései szerint előbb a német, majd a magyar színészek álltak be ugyanazokba a díszletbe, így két, lényegében egyforma film készült, azonos cselekménnyel és párbeszédekkel. Az eredmény mégsem lett azonos: a magyar változat máig tartó sikert aratott, a német verzió pedig csendben és dicstelenül megbukott.

A Hyppolit, a lakáj Molière darabjának, Az úrhatnám polgárnak modernizált, magyar milieube áthelyezett változata. A történet hőse a kispolgárból tehetős szállítási vállalkozóvá lett Schneider Mátyás, kinek nagyravágyó felesége, hogy háztartását előkelőbbé tegye, inast fogad fel. A korábban grófi családnál szolgált Hyppolit felforgatja a házat, az arisztokraták szokásait erőltetve új gazdáira. Schneider, bár ragaszkodna kispolgári életviteléhez, lassan beletörődik a sznob lakáj terrorjába. Szmokingot ölt a vacsorához, levágatja a bajuszát és bártáncosnővel randevúzik, éppúgy, mint Hyppolit előző gazdája, a gróf. Schneider lánya, Terka, alkalmazottjukba, Benedek Istvánba szerelmes, de Schneiderné Makáts urat szemelte ki számára, akinek nagybátyjától a nagy jövedelmet ígérő fővárosi szemétszállítási koncesszió sorsa függ. Az eljegyzési estély azonban botrányba fullad, mert feltűnik Schneider táncosnő barátnője, Mimi. Schneider végül fellázad Hyppolit ellen s a meghiúsult eljegyzés helyett Terka és Benedek István eljegyzését tartják meg.

A Hyppolit, a lakáj a magyar filmtörténet örökzöld darabja. Több mint egy évtizeddel készülése után, 1945 júliusában újra játszották a mozik. Felújításával ünnepelték meg a magyar hangosfilm születésének huszonötödik évfordulóját 1956 októberében.  A film következő repríze 1972. június 8-án volt. Ebben az évben több mint egy millióan nézték meg. Ahányszor felújították, mindig megismétlődött a siker. A Mokép 1980-as statisztikai adatai szerint a Hyppolitnak az 1956-os felújítás óta több mint három és fél millió nézője volt. Az elkészülte óta eltelt 77 év alatt semmit sem veszített frissességéből, máig a magyar közönség megunhatatlan kedvence, s rendszeresen látható a TV csatornák műsorán. A nagyvárosi folklór e remekműve kultikus filmmé vált, dialógusai máig közszájon forognak, híres gegjeit, Kabos Gyula felejthetetlen poénjait az egész ország ismeri.  Jelentősége a magyar filmkultúrában egyenértékű Kertész Mihály Casablanca című filmjének egyetemes filmkultúrában elfoglalt helyével.

A digitális restaurálás

A Hyppolit, a lakáj még tűzveszélyes nitronyersanyagra forgatott kép- és hangnegatívja szerencsésen fennmaradt a Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményében. Ez azonban a forgatás óta eltelt több mint 80 év alatt oly mértékben összezsugorodott, hogy hagyományos kontakt kopírozással már nem másolható. Az egyik korábbi felújítás során mattírozták a film negatívját, ezzel próbálták csökkenteni az évtizedek során keletkezett karcokat. A vegyi beavatkozás, mely a képanyagot erősen szemcsézetté tette, a karcok egy részét valóban eltűntette, de a durvább képhibákat nem szüntette meg. Mivel ezek a hibák analóg módon, fotokémiai eljárásokkal nem korrigálhatók, egyetlen megoldás maradt klasszikus filmkomédiánk megmentésére a digitális kép- és hangrestaurálás. A restaurálás során külön gondot okozott, hogy a filmet két, különböző képméretű kamerával vették fel: egy régebbi típusú, a némafilm korszakban használatos és egy modernebb hangos képkivágású kamerával. 

Az általuk rögzített kép oldalainak mérete és aránya különböző. A korábbi kontakt kopírozások során sok képinformáció veszett el, ezt most digitális átméretezéssel meg lehetett menteni. A végleges képkivágást snittenként mérlegelve kellett eldönteni. Digitális úton még néhány hiányzó képkockát is sikerült pótolni a megmaradtak alapján.

A digitális képjavítást a Magyar Filmlabor munkatársai a HS-Art nevű osztrák cég Diamant célszoftverének felhasználásával végezték. 

A képjavítással párhuzamosan a Magyar Nemzeti Filmarchívumban folyt a film eredeti, intenzitásos hangnegatívjának digitalizálása és a hang szoftveres tisztítása. A tisztított hang és kép összestartolását,  a benne maradt asszinkronitások megszűntetését a kép és hang  filmnyersanyagra történő levilágítása követte. Az így elkészült új kép- és hangnegatív alapján kopírozták le a most látható, restaurált kópiát.

A filmet restauráló cégek: Magyar Nemzeti Filmarchívum, Magyar Filmlabor

Digitális képrestaurálás: Magyar Filmlabor, Projektvezető: Aradi László, 2K szkennelés: Németh Géza, Digitális restaurálás: Bartha dániel, Gulyás Krisztián, Juhász Csaba, Takács András, Digitális fényelés: Barta Szabolcs, ARRI lézer levilágítás: Németh Géza, Filmes fényelés: Balog Éva, Fényhangátírás: Hornyák Béla, Filmhangrestaurálás: Magyar Nemzeti Filmarchívum, Digitalizálás, restaurálás: Kurutz Márton, A film restaurálását a Magyar Fejlesztési Bank támogatta.

http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/k-o/kaboselet.htm

Kabos Gyula (szül. Kann Gyula, 1887 Budapest – 1941 New York)

Kabos Gyula hitvallása a humorról

1908. március 21-én a Krassó-Szörényi Lapok kritikusa kiemeli Kabos Gyula játékát, "... Nácit, a pincért oly remek mimikával adta, hogy a közönség nem tudta abbahagyni a nevetést" - írta a kritikus. "... fiatal színész koromban roppant irigyeltem azokat a komikus színészeket, akiknek nagy orruk vagy valami más torzságuk volt, mert amint beléptek a színpadra, az emberek már nevettek. Ez így nagyon könnyű lehetett, és én kétségbeestem, mert akkoriban egészen rendes, szabályos gyerek voltam. Azóta már megtanultam, hogy a színészetet nem a külsőségekben kell keresni, s hogy nem az orr, a szem és a száj fontos, hanem a belső humor, hogy meg kell találni az embert, és az ember igazi torzságát kell a színpadra vetíteni..."

Megfordult Szabadkán, Váradon, majd különböző budapesti társulatoknál. Fellépett bohózatokban epizódszerepekben és a kritika minduntalan felfigyelt rá, kiemelte lenyűgöző játékát. Az is előfordult, hogy a színházvezetés - kiaknázva Kabos nagyszerű komikusalkatát - vígjátékot íratott Kabos személyére szabva. Lassan sztárrá ért a személye, a színház vezetősége és a magyar közönség hamarosan meggyőződött Kabos szárnyaló komikus tehetségéről. Ő lett a férfi primadonna, akivel szemben a közönség különleges követelményeket támasztott: a színpadra lépésének első percétől az utolsóig elvárták tőle, hogy a legszélesebb jókedvet árassza, még akkor is, ha a szöveg erre alig, vagy egyáltalán nem adott lehetőséget. Gyakorlatilag a színház egész gépezetét az ő egyszemélyes lendítőereje hozta mozgásba, őrá épült. Ezernyi ötlettel, újdonsággal, meglepő fordulattal élt, s ha a szöveg végképp semmitmondó volt, többször egymásután elmondott, utánozhatatlan és speciális "dadogó" dikciójával mentette meg a helyzetet. Kései utódai is sokszor elirigyelték ezt a képességet tőle, azonban minden ez utáni próbálkozás utánzás csupán, a Kabos-féle belső indíttatás híján.

Kabos Gyula és a film

Első találkozása a némafilmmel még Nagyváradon történik, a némafilm készítés hajnalán. 1912. június 13-án, a váradi utcán játszik el egy, Gábor Dezső, az operatőr által írt színdarabot, amely filmepizód felvételeit is maga Gábor Dezső szervezi. Mivel ekkoriban nincs forgatókönyv, sőt semmilyen írott dokumentum, így nehezen kibogozható, hogy Kabos Gyula és Gózon Gyula ötleteinek, rögtönzéseinek mekkora szerep jut a film során. A némafilm hőskorát azonban rútul kettészeli hazánkban az első világháború. Kabos filmszerepeltetése is háttérbe szorul.

Az Operettszínházban elszenvedett direktori bukásának fő okát épp a hangosfilm megjelenésében látja. Az újdonság egészen egyszerűen elhódítja a közönséget a színháztól, s emiatt haragszik a hangosfilmre, és hallani sem akar arról, hogy ő filmezzen egyáltalában valaha is. Székely István rendező egy évtizednyi Berlinben töltött filmes múlttal a háta mögött kezdi meg "A lakáj" címre keresztelt filmjét forgatni. "A Hyppolit, a lakáj" címet már csak később, az elkészült mű kapja. Schneider Mátyást, az uborkafára felkapaszkodó, ámde ott rosszul egyensúlyozó fuvarozó alakját eredetileg Gózon Gyulának szánják. Csortos Gyula mint Hyppolit oly erősnek bizonyuló alakításnak indul, hogy Gózon szerepjátékát eleve aránytalannak tartják. Íratnak egy örökbecsű slágert számára, és egy másik szerepre szerződtetik végül is. A Fenyvessy Évával elénekelt Gózon-szám, a "Köszönöm, hogy imádott..." ma is örökzöld slágere a filmnek, és talán méltó kárpótlás az elmaradt főszerepért. Kabos Gyulát csak fondorlatos trükkel lehet a főszerep eljátszására bírni. A film elkészült, és azóta a repríze is sikert aratott már. Talán az egyik legismertebb és legtöbbet játszott korai magyar filmvígjáték. "Színészeink - holott erre kevés alkalmuk volt eddig - nem csak kibírják az összehasonlítást a hangosfilm külföldi sztárjaival, hanem egyik-másik túl is szárnyalja azokat. Kabos Gyula adja a szállítót, aki kispolgári hajlamaival lépten-nyomon szembekerül. Egy nagy komikus klasszikus alakítása ez, amely fejedelmi humorával legfőbb tartópillére a filmnek" - írja a korabeli "8 órai újság" kritikája.

Az 1930-as évek vége felé a hangosfilmet - amelyet korábban gyűlölt - lassan megszereti, sőt kifejezetten jó kedvvel készíti filmjeit. A mozivásznon egészében mindig ugyanazokat a figurákat és szituációkat kell variálnia, és filmbéli feladatai ennyiben nem különböznek azoktól a színpadi szerepeitől, amelyekben a színházi közönsége már megszokott tőle. A filmekben - és ez már kiforrott színészegyéniségéből, de korpulens alakjából is következik - többnyire kikapós, félénk és félszeg, riadt tekintetű kisembereket (kereskedőket, ügyvédeket, cégvezetőket, titkárokat, inasokat stb.) kell megformálnia, akik a harmincas évek viszontagságai között önmagukat, családjukat, egzisztenciájukat féltik a reájuk is nehezedő fenyegetésektől. Ezeknek a figuráknak alapvető magatartását a félelem motiválja. Félti a lányát, az állását, a megtépázott becsületét vagy csak egy hóbortos ötletét, amelytől meg akarnák őt fosztani. Védekezésképp a legnagyobb szamárságokra is képes, amiből az is következik, hogy többnyire felsül, és nevetségessé válik. Általában a történetek tragikomikus figurája. Ő a balek, akit az orránál fogva vezetnek, de azért neki is adódik lehetőség néhány nyelvöltögető poénra, hogy visszavágjon, sőt kivágja magát, netalántán, ha úgy adódik, akár vissza is vágjon. Ő a pesti Chaplin.

Kabos Gyula: A magyarországi filmvilág nélkülönözhetetlen adu ásza

A Kabos-filmek népszerűségére jó példa, hogy a 30-as években a külföldi filmek forgalmazását kiszorítja a hazai gyártású filmek sora, sikeres dolog magyar filmbe fektetni, üzleti szempontból is. A legnagyobb sikert az ún. "Kabos-filmek" érik el egyebek közt. Négy-öt-hat héten keresztül telt házakat hoz egy-egy filmje, amit korábban csak a német vagy az amerikai filmek érnek el itthon. Kabos Gyula meghozza a kedvet a magyar filmekhez, mind a nézők, mind a befektetők körében. 

A nagy nevettető ars poetikája 1936-ban

"Milyennek tartja a komikus mesterséget? - Ne vegyék szerénytelenségnek, ha azt mondom, hogy fennkölt hivatás. Nincs szebb feladat annál, mint a csüggedt, szomorú, gondterhelt embereket felderíteni. Mindenesetre nagyobb embernek tartom a komikust, aki elfeledteti a napi gondokat, mint azokat, akik a bajokat okozzák. Csodálatos, hogy mostanában az utóbbiak sokkal jobb pozícióban vannak."

Csortos Gyula (1883-1945)

A magyar színművészet „rettenetes gyermeke”, a két világháború közti korszak egyik legkedveltebb színművésze. Művészetét nem lehetett műfajhoz kötni, skálája a tragikumtól a komikumon át az operettig terjedt. Már a némafilm korszakában kezdett filmezni, s a hangosfilm idején a magyar filmek egyik vezető egyénisége lett. Jellegzetes hanghordozása, drámai ereje, érdes humora minden szerepét élettel telítette. Számos filmben szerepelt, Székely István 1931-ben rá osztotta a címszerepet a magyar filmtörténet egyik legsikeresebb vígjátékában, a Hyppolit, a lakáj-ban. 

 04 sarajevo_b

Sarajevo (1940, dráma, 81 perc, román felirattal)
2017. fabruár 11., szombat - Habitus Könyvesbolt, 18:00
 
Rendező: Ráthonyi Ákos
Forgatókönyv: Radványi Géza, Szatmári Jenő, Operatőr: Vass Károly, Zene: Fényes Szabolcs
Szereplők: Tasnády-Fekete Mária, Tímár József, Kiss Ferenc, Berky Lili, Ladomerszky Margit
 
Az 1945 előtti filmgyártás egyik kakukktojása, hisz meglepően bátran és igényesen nyúl a kor meglehetősen kényes témájához: az I. Világháború előtti Nagy-Magyarország rendkívül sokszínű, különböző népeinek forgatagával, feszültségeinek, előítéleteinek, gyanakvásainak bemutatásával.
 
„Az első világháborúhoz kapcsolódó magyar játékfilmek nem a fronton, hanem a hátországban küzdenek a nézők figyelméért. Az első világháborút felidéző magyar filmekből vajmi keveset tudhatunk meg magáról a történelmi eseményről, ám annál többet az adott filmtörténeti korszakról. A háború a filmekben inkább csak ürügy az érzelmi bonyodalmakra vagy az emberi lélek titkainak kifürkészésére. A némafilm korszak történetsémáiban is gyakori volt a mélylélektani összefüggéseket feltáró hasonmás-motívum alkalmazása. A háború kikezdi a normális élet logikáját, a felettes én világát szétdúlja a pusztító ösztönszféra, hogy aztán az élet új mederben folytatódjék tovább. Az egyszerre felkavaró és megnyugtató eseménysor a tragikus románc műfaját társítja a háborús filmekhez.
 
A korszak vitathatatlanul legjobb első világháborús témájú filmje Ráthonyi Ákos Sarajevója. A téma szempontjából is erős film: a háborús helyzet érdemi módon befolyásolja a magyar vőlegénye és a házasság előtti pillanatban megismert orosz festőművész szerelme között vergődő magyar nő sorsát. Vőlegénye előtti lebukását egyenesen az okozza, hogy szép és emlékezetes eseményként írja le a trónörökös látogatását. Az ünnepség helyett ugyanis új szerelmével töltötte a napot. A háború további eseményei, bevonulások, sebesülések, hadifogság, szöktetések mindvégig irányítják az alapvetően lélektani történetet. S ezúttal az ukrán festőművész alakjában – igaz, nagy házat vivő, gazdag, nemes emberről van szó – a magyar úri nagyvonalúsággal felérő férfit ismerhetünk meg, aki látva vetélytársa kitartó szerelmét és kedvese vívódását, maga egyengeti a pár útját a hadi- és szerelmi fogságból a hazatérés és házasság felé. 
 
A film formatudatosságát jelzi, hogy a film negatív szereplőjét mindig ferde gépállásban látjuk, sőt egy alkalommal, amikor belép egy jelenetbe, a kép fokozatosan elferdül. Ennél azonban jóval szofisztikáltabb beállításokat is tartalmaz a film, nem beszélve a számos ukrajnai külső felvételről. Epikus sodrású, a 19. századi orosz nagyregények világát és alakjait idéző, elmélyült lélekrajzú film a Sarajevo, amely a Café Moszkvával ellentétben nem kiált hollywoodi újrafeldolgozásért, mivel ő maga teljesíti be a melodráma műfajának legszigorúbb elvárásait.”
Gelencsér Gábor: Mesék a hátországból, Filmvilág 2014/8
 
A film érdekessége, hogy a filmbeli karakterek nemzetköziek, hisz Európa különböző népeit jelenítik meg, mégis mindenki magyarul beszél, és nyelvileg tökéletesen megértik egymást (a forgatókönyvíró és a rendező sem érezte szükségét annak, hogy a jobb jellemábrázolás érdekében a karakterek saját nyelvükön szólaljanak meg). A filmtörténészek tematikájában és világnézetében a Casablancához hasonlítják, és annak elődjeként emlegetik: a szerelmi háromszögben az elhagyott férfi segít a szerelmes párnak hazajutni.
 
A film kiemelkedő fontossága abban is rejlik, hogy nemcsak az 1940 előtti első világháborút megidéző vagy arról szóló egyik legjobb film, hanem a magyar filmtörténet egyik legjobb első világháborús filmje is. A második világháború után, olyan nagy volt annak a szörnyűségének a friss élménye és annyira messze meghaladta az emberi lelkekben hagyott traumát, hogy a filmes közegben többet nem foglalkoztak az első világháborúval.
 
Ráthonyi Ákos (rendező, producer; 1909, Budapest – 1969 München)
 
Gimnáziumi érettségi után 1927-ben Londonba ment, ahol a British International Pictures színésze és segédrendezője lett. 1929-ben Hollywoodba költözött, ahol a Fox, majd a Paramount cégnél dolgozott. Ezután Korda Sándor segédrendezője volt Párizsban. 1933-ban az amerikai RKO cég alkalmazta forgatókönyvíróként. 1935-ben tért haza és 1936 júniusában Engel Györggyel megalapította a Focus Film Kft.-t, majd 1937-ben az Objectiv Filmet. 1947-ig filmeket rendezett és gyártott Magyarországon, majd Nyugat-Németországba költözött, ahol haláláig rendezett.
 
1936-tól kezdve számos nagy sikerű vígjátékot rendezett, amelyekben a főszereplő többnyire felesége, Tolnay Klári (A hölgy egy kissé bogaras, Egy csók és más semmi, A szerelem nem szégyen, Katyi, stb.), míg 1943-ban második, leendő felesége, Pelsőczy Irén (Jómadár, Anyámasszony katonája, Muki) volt. 1942-ben Olaszországban két filmet is rendezett, melyeknek forgatókönyvét is maga írta (Una volta alla settimana, La fortuna viene dal cielo). A Muki című 1943-as magyar filmjében ő alakította az olasz érdekeltségű autóvállalat igazgatójának szerepét olaszul. A világháború után Magyarországon még rendezett egy filmet: Aranyóra. Emigrációja után az NSZK-ban több vígjátékot forgatott (Angyal estélyi ruhában, Kedves szélhámosnő). Utolsó éveiben erotikus filmeket rendezett (Szűz másodkézből, Vetkőzz le, baba!).
 

Filmtortenet Nagyszeben_kocka_b

A Magyar Film Története, nagyszebeni vetítések terve:

Március 10.: Szőts István: Emberek a havason (1942, 89 perc)

Március 11.: Fábri Zoltán: Hannibál tanár úr (1956, 90 perc)

                  Jancsó Miklós: Szegénylegények (1965, 90 perc)

Április 21.: Makk Károly: Szerelem (1970, 85 perc)

Április 22.: Gothár Péter: Megáll az idő (1981, 96 perc)

Június 10.: Bereményi Géza: Eldorádó (1988, 100 perc)

 

 

Kapcsolódó cikkek

További cikkek a kategóriában

Hírlevél feliratkozás

 
 
 
Oldal teteje