• Magyar
  • Román

„Én sem volnék, ha nem volnál. . „

2015-10-01 15:53
irodalmi - zenés előadás Nagyszebenben

Szeptember 29-én, kedden este városunk magyar közözönsége a  Nagyszebeni Magyar Kulturális Központ előadótermében teltházzal várta az előadást. Az irodalmi-zenés műsor szereplői Budapestről és Szombathelyről érkeztek városunkba, hogy Kányádi Sándor és erdélyi magyar költőtársai alkotásaiból ízelítőt adjanak a szebeni magyar közönségnek. A rendkívül színvonalas műsorban szerepelt Sebő Ferenc Kossuth díjas zeneművész, az együttes vezetője, Jordán Tamás Kossuth díjas színművész és színházigazgató, Barvich Iván, Perger László zeneművészek és Dr. Fűzfa Balázs innováció- díjas irodalomtörténész.

A műsort Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész nyitotta meg, aki az irodalom és főképp a vers rendkívüli szerepéről beszélt, idézve Petőfi Sándor János Vitézének és Arany János Toldijának első sorait. Egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy mi a különbség a vers és a mindennapi beszéd között. Azt tanácsolta a gyermekeknek, hogy amikor lehetséges, akkor vers idézeteket szőjenek beszédükbe, például ne azt mondják, hogy nagy meleg van, hanem azt, hogy „tüzesen süt le a nyári nap sugara„.

Ezután Jordán Tamás elszavalta Reményik Sándornak az ige című versét, amely azt sugalmazza, hogy a magyar határon kívül élő magyaroknak a legfontosabb menedéke és mentsvára a magyar nyelv, amelyre mindig vigyáznunk kell! Miközben a verset hallgattam, arra is gondoltam, hogy több tiszta magyar származású tanítványom, gyermekeivel, unokáival, unokaöccseivel és unokahúgaival kizárólagosan románul beszél. A színpad jobboldalán Kányádi Sándor portréját láthattuk, nem véletlenül, hiszen a legtöbb vers, amelyet meghallgattunk, tőle származik. Az 1970-es években Kányádi Sándor Domokos Gézával jött városunkba, a „Petőfi Sándor„ irodalmi kör meghívására, és az Astra Könyvtár dísztermében érdekes író-olvasó találkozón vehettünk részt. Fűzfa Balázs felidézte Kányádi egyik író-olvasó találkozóját, amikor egy székely legénykétől megkérdezte a költő, hogy mi a vers? Erre a fiú azt válaszolta: ”a vers az, amit mondani kell!„ ennél tömörebben talán senki sem fogalmazta meg a vers lényegét.

A bemutatott szavalatok és megzenésített versek keretét Kovács András Ferenc egyik költemény biztosította. Több verset hallgattunk meg Szilágyi Domokos életművéből. Fűzfa Balázs irodalomtörténész elmondta, hogy az 1970-es években olyan modern költészetet teremtett Szilágyi Domokos, amelyhez hasonlót a magyarországi költészetben csak húsz évvel később alkottak. Arra is utalt, hogy az erdélyi középiskolai irodalomtanítás sokkal korszerűbb, mint az anyaországi.

En sem volnek_Nagyszeben_01_s En sem volnek_Nagyszeben_Ildiko_3_s En sem volnek_Nagyszeben_Ildiko_2_s

Különösen érdekes volt Kovács András Ferencnek a Babits Mihályhoz című verse, amelynek forrása az Arany Jánoshoz című Babits költemény.

Fűzfa Balázs bebizonyította, hogy nagyon jól ért a modern verselemzéshez. Egy gyermek által kiválasztott Kányádi Sándor költeményt úgy mutatott be, mintha már többször elemezte volna.

Gyönyörűek voltak a Sebő Együttes által előadott megzenésített versek. Csodálatos, hogy Sebő Ferenc énekhangja mennyire kiemeli ezeknek a költeményeknek a lényegét. A hangszerek közül hallottuk az elektromos gitárt, a klarinétot és azt a különleges hangszert, amelyet a mai nemzedékek közül csak kevesen ismernek, a tamburát. Sebő Ferenc szólaltatta meg ezt a csodálatosan hangzó, régi hangszert, amellyel Arany János költészetében is találkozhatunk (A tamburás öreg úr című versben). Örömmel láttam a közönség soraiban a gyermekeket, persze ők nem érthették a modern verseket, s emiatt olykor pajkosak voltak, de helyesen tették a szülők, hogy gyerekestől jöttek, hiszen így szerethetik meg mindnyájan kultúránkat.

Annak is nagyon örvendtem, hogy egyszer sem hangzott el a Duna tv-ben túl gyakran mondott „produkció” szó, (még a fölszállott a páva népzenei és néptánc műsoraiban is) hiszen jó magyar szavunk van erre a fogalomra: a műsorszám, s bár egy kissé hosszabb szó, mint a produkció, de a miénk, nem a túl-globalizált nagyvilágé.

En sem volnek_Nagyszeben_08_s En sem volnek_Nagyszeben_Ildiko_1_s En sem volnek_Nagyszeben_05_s

Az előadás utolsó, és nagyon érdekes műsorszáma a közös versmondás volt. Jordán Tamás előbb a közös számolást gyakoroltatta a közönséggel, az ő vezényszavára mondtuk mindannyian az egy, kettő, stb. szavakat. Ezután két, nagyméretű kartonlapra felírt Kányádi verset szavaltunk közösen, a Két nyárfa címűt. A közös versmondás elég jól sikerült, eltekintve a hangsúlyozási és a hanglejtési hibáktól. Jordán Tamás egy olyan beszédhibára hívta fel a figyelmünket, amely nálunk is gyakran hallható, az úgynevezett „éneklő stílusú” beszédre.

Fűzfa Balázs egy tanulságos mondattal fejezte be az előadást: „irodalom nélkül is lehet élni, de nem érdemes!”. Az előadás végén a közönség minden tagja kapott egy szép ajándékot: Kányádi Sándor Két nyárfa versének fénymásolt példányát a költő portréjával.

Végül a lelkes közönség nevében köszönetet mondok a Sebő Együttesnek és Serfőző Leventének a HÍD kulturális egyesület vezetőjének ezért a rendkívüli és felejthetetlen élményért.

Nagyszeben, 2015. október 2.

Józsa Benjámin

 

 
 
 
Oldal teteje