• Magyar
  • Román

Oltszakadát Budapesten - KÉPEK és élménybeszámoló

2014-04-02 10:57
Budapesten az oltszakadáti magyar közösséggel – élménybeszámoló, Serfőző Levente

A szervezés, a felkészülés, a próbák, az utazás, a fővárosban töltött napok, a műsorok, a testvér-kapcsolat, az emberek, és mindenek fölött az érték, a barátság, hagyományok őrzése és mentése. A háromnapos együttlétem az oltszakadáti magyar közösséggel sok éven keresztül kísérni fognak tevékenységemben.  

Oltszakadatiak Budapesten_Akos_38 Oltszakadatiak Budapesten_Akos_24

Élőben tapasztalhattam az oltszakadáti közösség budapesti bemutatkozása ideje alatt, 2014. március 27-29. között, hogy mit jelent Dél-Erdélyben magyarként megmaradni. Előnyökkel, hátrányokkal, szépséggel és kevésbé vonzó helyzetekkel, helyi dalokkal és nótákkal, tánccal és viselettel, de akadozó magyar beszéddel és sorolhatnám tovább a, néha ellentétes jelzőket. Mindezek végigkísérik az Oltszakadátra érkező turistát is, helybéli magyarokkal kapcsolatba lépő személyt. Bevallom engem is. Most közelebbről volt alkalmam megismerni ezt a különleges életmódot, az emberek viszonyulási értékrendjeiket, eredeti hagyományaikat, büszkeségeiket, nehézségeiket, életmódjukat, különlegesebb beszédüket, meséiket, modorukat, érzelmi világukat is.

Így, utólag egy rövid mondatba foglalva azt, hogy miként éltem meg és maradnak meg bennem az emlékek, annyit mondhatok, hogy köszönöm és büszke vagyok.

Köszönöm mindazoknak akik arra gondoltak, hogy érdemes meghívni a Nagyszebenhez közeli oltszakadáti magyar közösséget budapesti bemutatkozásra, köszönöm a bizalmat, hogy társszervezőként bekapcsolódhattam, köszönöm mindazoknak akik segítettek, támogattak. És nem utolsó sorban köszönöm az oltszakadátiaknak, hogy léteznek. Büszke vagyok, hogy ily műsorral leptük meg Budapestet, ahogy ott fogalmaztam nemzeti fővárosunkat és büszke vagyok, hogy bemutatkozhattunk, mert sokan rádöbbentek arra, hogy a Dél-erdélyi magyarokat semmiképp sem szabad elfelejteni, vannak olyan eredeti értékek, amelyeket csak itt őriztek meg, őrizhettek meg. Megtették és emiatt büszke vagyok az oltszakadáti közösségre.

Oltszakadatiak Budapesten_Akos_16 Oltszakadatiak Budapesten_Akos_33

Előzmények.

Amikor több fél évvel ezelőtt a budapesti Polgárok Háza munkatársa azzal a kéréssel keresett meg, hogy partnerként az oltszakadáti magyar közösséget mutassuk be Budapesten percet sem tétováztam elfogadni a felkérést és neki is láttunk a teendőknek. Majd akadályok is felmerültek, hisz Oltszakadáton, a Dél-erdélyi határban található, egyszerre erős, ugyanakkor megviselt és néhány szempontból törékeny magyar közösség életében vannak, lettek gondok is. Első sorban kihangsúlyozható, hogy a közösség összefogásában legfontosabb szerepet a lelkész tölti be. Mivel ősszel lelkészváltás következett be nehezítette a szervezést is. Mert nem csak látogatásra, hanem közösségi bemutatkozásra, kulturális műsor összeállításával hívtak meg a budapestiek, az Kárpát-medencei Magyar Népművészet - Erdély szórványmagyarsága című sorozat hetedik műsoraként. Nem hagyhatom említés nélkül azt sem, hogy Hankó Szilamér, a közösség előző lelkész és családjának távozása egyben az oltszakadáti magyar oktatás megszűnését is jelentette, főképp amiatt, mert tanító nélkül maradtak az oltszakadátiak. Ezt próbálta orvosolni Főtisztelendő Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, amikor Illyés Sándort nevezte ki lelkipásztornak, 2013. októberében. Az új lelkész örömmel fogadta teendőinek részét, mit sem törődve azzal, hogy a közösség számára történelmi jelentőségű felkérés nem kis feladatot jelentett számára. Bele a mélyvízbe...

Feleségével, Illyés-Gulácsi Andreával, aki a Sapientia Egyetem könyvtárosi munkahelyét hagyta Kolozsváron, hogy lelkész-férjét kövesse Oltszakadátra hónapokon keresztül, szabadidőt nem ismerve szervezték meg az utat, gondolták ki a kulturális műsort, majd vezették a próbákat kiérdemelve a - némelykor igen nehezen elérhető - oltszakadáti magyar közösség bizalmát és tiszteletét.

Az időjárási előrejelzések szempontjából is kedvező napokat jósoltak számunkra, viszont minden elvárást is fölülmúlott az a csodálatos tavaszi napsütés, amely végigkísért utunkon. Gyönyörű március 27-én reggel indultunk útnak, velünk jöttek Ádám Gyula és Kovács László Attila is, székelyföldi fotósok akiknek kiállítása Budapesten része volt a tervezett bemutatkozási műsorunknak. Az eloző években szervezett közös fotótáborok, amelyeket a HÍD – Szebeni Magyar Egyesület és Hargita Megye Tanácsának Kulturális Központja, ugyanakkor az Összetartózunk című programsorozat keretén belüli Székelyföld-Szórvány kapcsolatok eredményeképpen, a székelyföldi fotósok többszőr is meglátogatták és lencsevégre rögzítették az oltszakadáti magyarok életének és szokásainak momentumait, részleteit. A 35 nagyméretű képeket Kovászna Megye Tanácsa anyagi támogatásával sikerült, nagyon szép kivitelezésben elkészíteni.

Oltszakadatiak Budapesten_Akos_01 Oltszakadatiak Budapesten_Akos_02

Utazás.

Csütörtökön reggel kilenckor indult a busz Oltszakadátról. Majd a Nagyszebenből indulók is fél óra múlva a buszon ültünk. A nagyszebeni HÍD Egyesületet jómagam, Páll Ákos (aki a fotókat készítette) és Hamar Zsombor képviseltük. Az utazás maga is élmény volt számomra, végig magyar dalok és nóták hangzottak a buszon. Vicces volt hallani, hogy a férfiak betyáros nótákat énekeltek és volt aki meg is jegyezte, hogy ott nincs helye a slágereknek.

Első megállásunk Aradon volt, ahol Jakab István volt oltszakadáti lelkipásztor jelenlegi szolgálati templomát látogattuk meg. A templomot 1906-ban neogótikus stílusban építették Szántay László tervei alapján. A falakat borító vörös díszítőtéglák miatt e templomot a helybéliek Vörös templomnak ismerik. Jakab tiszteletes elmesélte, hogy missziója volt/van az aradi lutheránus közösség keretében, hisz az előtte szolgáló lelkipásztor megfosztani akarta az egyházat ingatlanjaitól, emiatt jelenleg el is van zárva egy hosszas per következtében. Nem elvetendő, hogy a valamikor anyagilag jó helyzetben lévő aradi közösség a templom mellett, gazdasági célokból még egy ingatlant épített a közelében, Arad belvárosában, amelynek bevételeiből tudott mai napig fennmaradni ez a gyülekezet. A viszontagságos utóbbi éveknek köszönhető azonban, hogy elég kevés az egyháztagok száma, a vasárnapi Istentiszteletekre 40-50 személy jár el.

Időben indultunk Budapest felé, viszont a romániai kiszámíthatatlan utazási körülmények miatt két órás késéssel kellett számolnunk, mivel Pécskán talicskával aszfaltoztak. Emiatt egyenesen a budapesti Balassi Intézet által működtetett Márton Áron Kollégiumhoz mentünk, ahol vacsorával vártak fogadóink. Ezután a csoport két felé szakadt, volt akit ott szállásoltak el és a csoport fele átment a kőbányai testvérgyülekezet családjaihoz. A Márton Áron Kollégium négy épületet jelent, három emeletes beosztással, itt több száz fiatalt, diákot fogadnak.

Oltszakadatiak Budapesten_Akos_13_s Oltszakadatiak Budapesten_Akos_07_s Oltszakadatiak Budapesten_Akos_11_s

Első budapesti nap.

Pénteken, a reggeli után, az oltszakadátiak és a fotósok a Polgárok Házába igyekeztek, hogy a kiállítást helyezzék a falakra, a csoport pedig helyszíneljen és próbáljon a színpadon.

A budapesti Polgárok Háza a nyolcadik kerületi Visi Imre utcában található meg, ahol helyszínelésre került sor. A Polgárok Házát Makovecz Imre tervei alapján újították fel, emiatt az ingatlan nagyon szép, egészséges és barátságos.

Ebéddel a Petőfi Csarnokban kínáltak házigazdáink. Kicsit furcsa volt, hogy elég messze voltak a helyszínek egymástól, a szállás a Márton Áron Kollégiumban a budai részen, a csoport másik fele a kőbányai testvérgyülekezet tagjainál voltak fogadva a tizedik kerületben, amely a pesti részen, ellenkező irányban található, az ebéd pedig a városligeti Petőfi Csarnokban, közel a Hősök Teréhez. Ugyanakkor előny is volt, mert sokat kellett a belvárosban utazni egyik helyszínről a másikra alkalmat kínálva nézelődni, megismerni Budapestet.

A délutáni órákban visszatértünk a Polgárok Házába, ugyanis készülni kellett az előadásra és a kiállítás megnyitóra. A hely különlegessége és értéke egyben az, hogy multifunkcionális épületről beszélünk, amelyben megtalálhatóak irodahelységek, kávézó, kiállító- és konferencia-, illetve gyűléstermek, előadó díszterem (300 férőhelyes), terasz, vendégfogadó szobák és, természetesen minden emeleten illemhelyek, konyhák, technikai szobák. Számomra különleges élmény volt, az Orbán Viktor számára elkülönített irodában előkészíteni soron következő beszédemet, ugyanakkor a Kossuth Rádió munkatársával elbeszélgetni a delegációról és dél-erdélyi magyar jelenlétünkről.

Oltszakadatiak Budapesten_Akos_09 Oltszakadatiak Budapesten_Akos_10

Oltszakadát – egy Szeben megyei magyar szórványközösség.

18 órakor kezdődött a műsor a kiállítás megnyitóval. Több mint 80 személy vett részt – ennyien fértek, zsúfolásig tele volt ez a terem is, majd az előadáson is -, de az előadóterembe sereglett közönség kivetített közvetítés segítségével élőben tekinthette meg, hogy mi történik a második emeleten. ‘Sigmond Bertalan házigazda köszöntője után köszöntöttem az egybegyűlteket, megköszöntem mindazoknak akik segítettek ott lennünk, ugyanakkor kihangsúlyoztam, hogy mennyire fontos nemzetünk számára, a déli határban az oltszakadátiak értékőrzése, a hagyományok ápolása. Felhívtam mindenkinek a figyelmét arra, hogy valamikor puskaporos fegyverekre volt szükség a vöröstoronyi szoros megvédésére, most pedig kultúránk, anyanyelvünk és családjaink fennmaradása érdekében támogatásra kényszerülnek az igen megviselt közösségek, anyagi „fegyverekre” is szükségük van. Ezt követte Dr. Pozsony Ferenc, kolozsvári egyetemi tanár tárlat-megnyitó beszéde, előadása. A professzor úr - egyben a Polgárok Házának szakmai partnere az Erdély Szórványmagyarsága sorozatban - kiemelte és bemutatta az oltszakadáti magyar közösség rövid történetét, eredetét, szokásokról és hagyományokról beszélt, majd a fotósokról tartott, néha vicces jellegű művészi bemutatót.

Ezt követte a nagyteremben az előadás, amelyet - beöltőzve oltszakadáti viseletbe - Illyés Sándor lelkipásztor vezetett. Itt a nagyközönség számára rövid történelmi és földrajzi ismertetővel kezdődött a bemutatkozás, majd két gyönyörűen előadott karácsonyi- és húsvéti dal után a viselet, a ruhadarabok bemutatására került sor. A hagyományos, sajnos Oltszakadáton már nem fenntartott hagyományos kaláka köré szervezték meg az előadást, amely keretén belül külön a hölgyek, majd közösen a férfiakkal és legényekkel énekeltek és szórakoztatták, néha vicces beköpésekkel, versekkel a közönséget. Az előadás végén, az amatőr Őszirózsa néven ismert zenészbanda kíséretében táncok bemutatásával zárták műsorukat az oltszakadátiak. A közönség hosszas tapsviharral fogadta az előadást.

Oltszakadatiak Budapesten_Akos_24 Oltszakadatiak Budapesten_Akos_31

A bemutatkozó műsor után Ft. Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, az esemény díszvendége köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva beszédében, hogy nemzetünk értékeit mindenhol őriznünk kell, ezt megtették évszázadokon keresztül az oltszakadátiak, de most segítségre szorulnak és menteni kell a többségbe való beolvadástól.

Az est végén ajándékosztogatásra is sor került, a házigazdák igen értékes meglepetésekkel szíveskedtek, de a legérdekesebb ajándékot dr. Tábor István adta át a Lipóti Pékség nevében, egy háromkilós kenyeret.

A hivatalos műsor után mindenkit oltszakadáti lepénnyel és pálinkával vendégeltünk meg, de az Őszirózsa zenekar éjfélig húzta a nótákat és dalokat, a fiatalok táncoltak és az éneklésbe mindenki csatlakozott. Ez idő alatt a személyes kapcsolatok is alakulhattak, oltszakadátiak budapestiekkel beszélgettek és ismerkedtek. Számomra öröm volt régi ismerősökkel is találkozni, akik még Miskolcról is eljöttek találkozni velünk, amikor megtudták, hogy odalátogatunk. Megható és kellemes érzés volt Budapesten is érezni, hogy vannak jóbarátaink.

Második budapesti nap.

Március 29-én reggel a testvérgyülekezet vendégei voltunk. A kőbányai lutheránus, köralakban épített templomban került sor a közös imádkozásra, áhítatra. Majd a helyi lelkipásztor a templom kertjébe invitálta vendégeit, ahol bemutatta, hogy fából készült kijelző oszlopon jelölték meg a testvérgyülekezeteik irányát, a távolságot, közöttük Oltszakadát irányát és az 569 kilométert. Majd ajándékba adták azt a táblát, amelyen Bp. Kőbánya volt belevésve, természetesen ugyanaz a távolság és még a tartóoszlopot is elkészíttették - alig fért a buszba -, hogy a testvérközösség is helyezze el Oltszakadáton a testvértelepülést jelző iránytáblát.

Oltszakadatiak Budapesten_Akos_36 Oltszakadatiak Budapesten_Akos_34

Kicsit elkéstünk az indulással és szűkre szabtuk az Országházhoz való utunk idejét, de a Transmixt egyik legjobb buszvezetője ez alkalommal is „deszkurkálta” magát és idejében elvitt a csodálatosan felújított Kossuth Tér közelébe. Ott már az eleve elintézett belépőkkel vártak polgárházi kísérőink, eléggé hosszas személy-azonosítás és ellenőrzés után meglátogathattuk nemzetünk Országházának egy részét. Mivel előző nap is ott jártam már nem volt akkora meglepetés, de az oltszkadátiak számára, biztos vagyok abban, hogy felejthetetlen élmény volt a szombati nap. A nagy és díszített termek, a díszőrök, a tanácsterem ahol történelmi döntések születtek, nem utolsó sorban a legfontosabb élmény a Szentkorona és a koronázási tárgyak, élőben való megtekintése nem mindennapi élmény magyarok számára. Tudtam azt, hogy pár nappal előtte, Orbán Viktor Miniszterelnök jelenlétében mutatták be a felbecsülhetetlen értékű, ókori római eredetű, páratlan Seuso-kincs hét darabját, amelyeket az Országházban helyeztek el és aznaptól látogatható is volt. Ennek látogatására, azonban nem került sor, alkalmat hagyva, hogy újabb budapesti látogatáskor ezt is megtekinthessük.

Igen érdekes tapasztalat volt, mindannyiunk számára az Országházban ebédelni, ahol finom zöldségleves, brokkolis-sajtos-disznószelet körítéssel és almás lepény volt a menü.

Oltszakadatiak Budapesten_Akos_39 Oltszakadatiak Budapesten_Akos_40

A budapesti látogatásnak utolsó szervezett műsora a jelenlegi kormánypártokat támogató Békemeneten való részvétel volt, amelyre a Kossuth Térről indulva Budapest belvárosának gyönyörű épületei mellett haladva, az Andrássy útról közelítettük meg a Hősök Terét, ahol többek között Orbán Viktor Miniszterelnök is beszédet mondott. Nem kevés erdélyi csoporttal is találkoztunk a békemenetelők között.

Oltszakadatiak Budapesten_Akos_45 Oltszakadatiak Budapesten_Akos_42

A háromnapos budapesti látogatás felejthetetlen élmény marad számomra: értékmentésről, hagyományokról, intézményes kapcsolatokról, személyiségekkel és barátokkal való találkozásról, intézmények közötti partnerségről, hovatartozási szempontból igen fontos élményről, érzelmekről szólt a műsor.

A kiállítást több magyarországi helyszínre is eljuttatjuk, majd erdélyi körútra is elindul, hogy minél többen lássák, ismerjék meg az oltszakadáti magyar hagyományokat, értékeinket.

Valamely képre kattintva több képet lehet megtekinteni. Rövidesen a Polgárok Házában készült filmet is közzé tesszük.

Nagyszeben, 2014. április 2.

 
 
 
Oldal teteje