• Magyar
  • Román

Faraktárból lett olvasóterem

2015-03-03 14:45

Aki a Nagyszebeni Szórványkollégium és egyben Református Egyházközség udvarán járt, annak bizonyára felkeltette a figyelmét, az udvar hátsó felében, egy letűnt kornak utolsó “relikviája”: a faraktár. Egykoron állatpajta (a lelkipásztor   baromfit tartott itt) majd faraktár, később pedig lomtárként volt használva a mintegy 20 négyzetméteres helyiség. 

Reformatus_csur_06 Reformatus_csur_07

A közel 100 éves faraktárt az idő vasfoga alaposan kikezdte: a gerendák egyre gyengébbek lettek, és ahogy ereszkedtek, úgy ereszkedett utánuk a tető is. Minden télen félős volt, hogy a hó súlya alatt össze fognak roppanni. Tekintve, hogy a gyerekek illetve fiatalok sokat játszanak az udvar hátsó részében, a testi épségükért való aggódás jogos volt. A felvetődő biztonsági problémák mellett, a korhadt deszkák lehangoló, elhanyagolt látványt nyújtottak. Az igaz, hogy 2007-ben (a parókia-javítás alkalmával) még kozmetikázták az “udvar idős hölgyét” szürke festékkel, de ezzel csak a látszatot sikerült megőrizni.

A 2014-es év elején Egyházközségünk Vezető Testülete, a Presbitérium, zöld utat adott arra nézve, hogy a helyiséget felajánljuk a Szórványkollégium számára, egy Olvasó- és szabadidő-terem felépítésére. A pályázatot az anyaországi Bethlen Gábor Alap támogatta meg, ugyanaz az alapítvány, mely a Szórványkollégium udvara kövezésének munkálatait finanszírozta egy évvel ezelőtt.

A munkálatok 2014. október 13-án kezdődtek el és 2015. február 28-án fejeződtek be. Már a lebontáskor nem egyszerű feladatba ütköztünk: kiválogatni a lomtárból mindazt, ami értékes, feljavításra váró vagy megőrzésre való és mindazt, ami lom, értéktelen kacat. A szortírozásban hathatós segítséget nyújtott a két gondnok: Orth István főgondnok, grafikus művész és restauráló muzeográfus illetve Hunyadi István, akik az egyházközség utolsónak megmaradt lomtárából az érték átmentésére törekedtek. Így mentettük át az utókornak a stafírungos virágos ládákat, az évszázados íróasztalokat, gyönyörűen faragott székeket, feljavításra váró régi harmóniumot – az egyházközségünk történelmét végigkísérő darabokat.

A bontás után az eltakarítás és favágás következett, ugyanis a hulladék fával jelentős összeget szeretnénk spórolni azáltal, hogy a szórványkollégiumi irodát az elkövetkezendő három évben ezzel a fával fogjuk télen fűteni. Miután a hátsó fal teljesen csupasz maradt, fedeződött fel az a befalazott, régi járat, mely egykoron a Főtér irányából lehetőséget nyújtott közvetlen módon megközelíteni a parókiát.

Reformatus_csur_01 Reformatus_csur_02

Az alapok megásása eleve úgy volt elképzelve, hogy a jövőre nézve a teremre manzárdot is lehessen húzni. Az 1,00-1,20 méter között váltakozó fundamentum illetve tartóoszlopok az emelet súlyát minden további nélkül meg fogják bírni. A vízszerelés és a szennyvíz-csatorna csöveinek behelyezése a betonöntés előtt kellett megtörténjen. Nem kevés időt vet igénybe az alap zsaluzása illetve a fundamentum és a hat tartóoszlop vasazása. A víz- és hőszigetelésre már az alapoktól gondot fordítottunk, tekintve, hogy a középkorban a főtéri rész egy lapályos, vizenyős terület volt. Ezek utána a falazás és a födém elkészítése következett, figyelmet szentelve arra, hogy a feljáró lépcsőknek helye maradjon. A tető elkészítése magán hordozza a székelyföldi munkások hozzáértésének a bélyegét.

Tekintve, hogy az anyagok illetve munkálatok a már meghaladták a projekt büdzséjét, a cserép megvásárlását a Református Egyházközség vállalta fel:

a mintegy 25 m2 tetőrészre 550 db. cserepet kellett vásárolni, melynek pénzbeli értéke a leszállítással együtt mintegy 1500 lejt tett ki. Ez az összeg mintegy 10000 lejre vitte fel az egyházközség projekthez való pénzbeli hozzájárulását. Természetesen tiszteletben tartottuk a Műemlékvédő Bizottság azon meghagyását, hogy hódfarkú cseréppel fedjük az új részt, amiként a parókia és Szórványkollégium is ezzel a fajta cseréppel van befedve. A villanyszerelés, vakolat, és a külső szigetelés befejezték a munkálatok sorozatát.

Reformatus_csur_04 Reformatus_csur_05

Ámbár próbáltunk a megadott alapokkal a lehető leggazdaságosabban bánni, nem sikerült mindent befejezni, úgy, ahogy elterveztük. Sajnos a Bethlen Gábor Alap és a Református Egyházközség hathatós támogatása ellenére sem tudtuk a helyiséget elkészítetten átadni a Szórványkollégiumnak. Ámbár a munkálatok 80%-a elkészült, a terem jelenleg még nem tudja betölteni eredeti rendeltetését. Hiányzanak a fa-nyílászáró ajtó és ablakok (műemlékzónáról lévén szó a műemlékvédő-bizottság csak ilyet engedélyez), a központi fűtés, külső és belső vakolás, külső és belső meszelés, csatornázás, megfelelő bútorzat beszerzése.

Ennek ellenére reménységünket fejezzük ki, hogy támogató partnereinkkel együtt, az idén sikerül majd befejezni az Olvasó- és szabadidőtermet, mely újabb értékes helyiséggel gazdagítja majd az Nagyszebeni Szórványkollégium épített örökségét. Meggyőződésünk, hogy a terem szellemi feltöltődést és fizikai kikapcsolódást is fog jelenteni a kollégium diákjainak és gyülekezetünk fiataljainak.

Varró Sándor,

a Nagyszebeni Református Egyházközség lelkipásztora és a Nagyszebeni Szórványkollégium igazgatója

 

 
 
 
Oldal teteje