• Magyar
  • Román

Lőrinczi Ferencre emlékeztek

2012-09-08 13:58

Jelentős esemény színhelye volt november utolsó szombatján a bürkösi (Szeben megye) református szórványgyülekezet temploma. Ünnepi, hálaadó istentiszteletre gyűltek össze a helybéliek, valamint rokonok, leszármazottak a helység jeles szülötte, Lőrinczi Ferenc egykori református igazgató-tanító, egyházkerületi és vármegyei tanfelügyelő, tankönyvíró emléktáblájának felavatása kapcsán, születésének 125. évfordulója alkalmából.

A megemlékezést Nt. Vetési László egyházkerületi szórványügyi szakelőadó, a Kolozsvár-Felsővárosi Református Egyházközség, valamint a család képviselői szervezték. A helyi gyülekezet tagjai mellett szép számban jöttek el az ünnepelt egyenes- és oldalági leszármazottai Zalaegerszegtől Bodoláig, Gyergyószentmiklóstól Vízaknáig. Lélekben jelen volt a többi családtag is, elsősorban Lőrinczi Ferenc Olaszországban élő fia, a 90 éves Lőrinczi László író, műfordító, szerkesztő, valamint mindazok, akik betegség vagy idős koruk miatt nem vállalhatták az utazást.

Igét hirdetett ifj. Nagy Gábor Kolozsvár-Felsővárosi lelkipásztor, Ézsaiás 30,18-20 alapján: „És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniük tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!” Nem siránkozni kell a múlton, és nem kell előre siratni a jövőt, hanem Istenhez kell kiáltani, mert ő ezt várja. Ez a jövő, így lehet csak jövője egy közösségnek, egy népnek. Bürkösiek és kolozsváriak szemei tanítóikra néznek, nemcsak Lőrinczi Ferencre, hanem mindazokra, akik a szolgálatban lettek naggyá. Tovább kell néznünk, mert elöljáróink tovább mutatnak az élő Istenre, a legfőbb tanítóra – mondta a lelkész.
A folytatásban előadás hangzott el Lőrinczi Ferenc életútjáról és tevékenységéről. Lőrinczi 1884. március 3-án született Bürkösön. A dévai tanítóképző elvégzése után 1904–1919 között Pusztacelinán állami népiskolai tanító, majd Fehéregyházán és Segesváron kántor-tanító, illetve igazgató a református felekezeti iskoláknál. Lévitai képesítést is szerzett. Iskolai teendői mellett az egyházi és a Polgári Kör dalárdáját is vezette. 1926–1936 között a kolozsvári Monostori úti református iskola igazgató-tanítója (kb.170 tanulóval), a gyülekezet kántora, valamint karnagy. Úgyszintén a Kolozsvári Református Egyházközség presbitériumának bizottsági tagja, valamint jegyzője is volt. Ebben az időszakban zsinati tanítói képviselő, az egyházkerületi tanügyi bizottság, illetve a Szeretetház elöljáróságának is tagja. 1936–1940 között az Erdélyi Református Egyházkerület elemi iskolai tanfelügyelője. Hatáskörébe Erdély-szerte 348 református elemi iskola tartozott, 528 tanerővel és 23 488 beiratkozott, 7–15 év közötti tanulóval, valamint 5 óvoda, ezek nagyrészét mind meglátogatta, felügyelve működésüket. 1940–1944 között Maros-Torda vármegye királyi tanfelügyelője, majd a Maros megyei magyar tanfelügyelőség vezetője. 1946 januárjától a Brassó tartományi magyar elemi oktatás vezérfelügyelője. 1947. szeptember 1-jén vonult nyugdíjba. 1953. december 17-én hunyt el Kolozsváron. Népes család gyászolta: felesége, 7 gyermeke, 13 unokája, rokonsága.

Lőrinczi Ferenc egész életét a közszolgálatnak szentelte, mind egyházi, mind állami vonatkozásban. Arra törekedett, hogy a rábízott gyerekeket az írás-olvasás és az elemi tudnivalók megtanításán kívül szülői és felebaráti szeretetre is nevelje. Tevékenységével nagyban hozzájárult az erdélyi református népiskolai oktatás és általában a magyar nyelvű elemi oktatás fejlesztéséhez, szerzőtársaival együtt írt és szerkesztett tankönyveit 1948-ig használták ezekben az iskolákban. Úgyszintén sokat tett a népnevelés terén. Nagy hangsúlyt helyezett az ifjúság és a felnőttek oktatására, nevelésére, az alsó rétegek ifjúságát énekkarba tömörítve tanította énekelni, színjátszásra, különböző ismeretekre. Mindegyik tisztségében kiváló szakmai tudásról, helytállásról, vezetői képességről és magas erkölcsi szintről tett tanúbizonyságot.

Vetési László szórványügyi szakelőadó, volt bürkösi lelkipásztor vetítéssel egybekötött előadást tartott a Lőrinczi (Gyurka-féle) családról, a helybéli anyakönyvi adatok alapján. Lőrinczi Ferenc édesapja, György mezőbergenyei származású, ő református kántortanító volt Bürkösön, felesége, Wolff Katalin, szász papleány volt. Kilenc gyermekük született. A hallgatóság családi fényképeket, valamint mezőbergenyei, pusztacelinai és bürkösi helyszíneket láthatott felvételről.

Farkas Sándor bodolai lelkipásztor, aki szintén szolgált Bürkösön, és akinek felesége oldalági leszármazottja Lőrinczi Ferencnek, Máté 12,33 alapján szólt a gyülekezethez: „Mert gyümölcséről ismerjük meg a fát”. Elmondta, hogy az együttlét mottója: vissza a gyökerekhez. Isten gondviselése, hogy sikerült megszervezni e hálaadó ünnepséget és emléktábla-avatást, amelynek keretében rokonsági alapon emlékeznek Lőrinczi Ferencre, születésének 125. évfordulója alkalmából. Rokonok, ismerősök nem nézve távolságot, áldozatot hoztak, hogy jelen lehessenek ezen az eseményen. Az idők távlatában egy emberre tekintenek fel, csodálván annak munkabírását, alázatát, segítőkészségét. Lőrinczi Ferencre nemcsak a rokonok, hanem a református egyház és az erdélyi magyarság is büszke lehet. Mindez mindannyiunkat kitartásra, új erőre ösztönöz.
Egy szintén Lőrinczi Ferenc nevet viselő szentágotai presbiter, oldalági leszármazott Wass Albert verseket szavalt, majd a Kolozsvár-Felsővárosi Református Egyházközség kórusa szerepelt a gyülekezet előtt.

Ezután került sor Lőrinczi Ferenc emléktáblájának leleplezésére, majd a kolozsvári küldöttség, valamint a család képviselői átadták adományaikat a bürkösi egyházközségnek.
Végül Kovács Levente helybéli lelkipásztor mondott köszönetet az emlékünnepség megszervezéséért és az adományokért. Befejezésként a gyülekezet nemzeti himnuszunkat énekelte el.

A családtagok, leszármazottak köszönetüket fejezték ki Ft. dr. Pap Géza püspök úrnak a szívélyes jóváhagyásért, Nt. Vetési László egyházkerületi szórványügyi szakelőadónak javaslattevéséért és támogatásáért, a Kolozsvár-Felsővárosi Református Egyházközségnek az ügy felkarolásáért és az ünnepség megszervezéséért, személyesen ifj. Nagy Gábor lelkipásztornak, a Kovács Réka által irányított kórusnak, valamint a bürkösi gyülekezetnek és lelkipásztorának támogatásukért.

Az ünnepség szeretetvendégséggel zárult, a helybéliek és a vendégek részvételével. Megható jelenetek zajlottak le, amikor Lőrinczi Ferenc egyenes- és oldalági leszármazottai találkoztak, legtöbbjük első alkalommal, és elbeszélgettek közös felmenőjükről, valamint saját életükről, gondjaikról. Ily módon rokoni kapcsolatok éledtek újra és új kapcsolatok alakultak ki a kolozsvári és a bürkösi gyülekezet tagjai között. Mindannyiuk számára emlékezetes marad ez a felemelő, hálaadó istentisztelet és ünnepség, amely megtartó erőt, megmaradásra való buzdítást jelenthet a szórványban élőknek.

Szigeti László, Szabadság, 2009. december 19.

 

További cikkek a kategóriában

Hírlevél feliratkozás

 
 
 
Oldal teteje