• Magyar
  • Román

Vízakna a marosvásárhelyi rádióban

2012-12-28 09:05

Vízakna fürdőváros, bár inkább egy rendezett község képe tárul elénk, ahogy végigmegyünk az utcákon. Nagyszebentől 18 km-re északnyugatra fekszik. Sok helyen só előbukkanások figyelhetők meg. A vízaknai sótömzs egy 1300 méteres nagy- és 600 méteres kistengelyű ellipszist alkot, mélységét 1000 – 1200 méteresre becsülik. A sót a római időktől 1932-ig szinte folyamatosan kitermelték.

A városka melletti dombon római castrum és település maradványait tárták fel. Gerébjei a középkorban, a sónak köszönhetően a Királyföld leggazdagabb uraivá váltak. Az erdélyi püspök kivégeztette Alardus nevű gerébjét, aki a tizedfizetés megtagadására buzdított. Bosszúból a szászok 1277. február 21-én, Alardus fia, Gaan vezetésével kirabolták és felgyújtották a gyulafehérvári székesegyházat. A gerébek diplomáciájának köszönhetően 1350 után elszakadt a Királyföldtől és Fehér vármegye részévé vált, de 1853-ig királybírót választott és életben maradt benne a speciális szász törvénykezés. A Szelistye vidéki románoknak valószínűleg joguk és kötelességük volt, hogy a kitermelt sóért cserébe sóbányáit műveljék. Nagy Lajos 1375-ben engedélyezte jobbágyok letelepedését, amit 1615-ben Bethlen Gábor is megerősített. Az 1418-ban fellázadt sóvágókat Ozorai Pipó erőszakkal kényszerítette szolgálataik teljesítésére.

A szászok mellett először 1464 és 1465 között kerültek magyar polgárok is a városi tanácsba. Gerébje, Vízaknai Miklós 1467-ben részt vett a Mátyás elleni felkelésben. A felkelés leverése után Mátyás megerősítette polgárainak II. Andrástól nyert kiváltságait, a szabad folnagyválasztás és a sóbányászathoz szükséges fa kitermelésének jogát.

A 16. század elejétől szászok és magyarok paritásos alapon vezették. A 16-17. században a királybírói tisztséget a nürnbergi származású Haller család tagjai viselték. A templom lelkésze 1585-től volt református, mellette szász lutheránus segédlelkész szolgált a 18. századig, és a templomot közösen használta a két gyülekezet.

Református iskolájában a 17. században sok nagyszebeni szász ifjú tanult meg magyarul. Vezetésében a 17. század második felében kerültek túlsúlyba a magyarok. Teleki Mihály magyarországi felkelőket (kurucokat) telepített be. Az evangélikus vízaknai szászok a 19. század elejére elmagyarosodtak. Az evangélikus egyház 1894-ben szűnt meg.

Református egyháza viszont egészen 1850-ig a szász evangélikus püspökök felügyelete alá tartozott. 1772-ben és 1780-ban új aknákat nyitottak meg és valószínűleg ennek köszönhető, hogy 1791-ben 158 polgár, 150 szabados, 35 zsellér és 12 cigány mellett már 224 sóvágó szerepelt a családfők között. 1848 októberében két felkelő csapattal szemben is Ioan Moldovan főbírónak, a román nemzetőrség parancsnokának fellépése mentette meg a vízaknai magyarokat. Moldovan letétette a fegyvert a magyar nemzetőrség tagjaival, garantálva bántatlanságukat.

1849. február 4-én itt került sor a vízaknai ütközetre, Bem erdélyi hadjáratának egyik legvéresebb vesztes csatájára. A háromszáz halott honvédet a csata után a vízzel teli Nagyaknába dobták, ahonnan 1890-ben egy felhőszakadás hét tetemet csaknem ép állapotban dobott felszínre. Őket ezután egy 1880-ban felállított emlékkereszt mellé temették el. 1871-től rendezett tanácsú város és Alsó-Fehér vármegye Vízaknai járásának székhelye volt.

A sóbányák aknáinak beomlása által képződött, sós vizű tavakban már korábban is fürödtek, de az első vegyi elemzést Pataki Sámuel végezte 1820-ban. 1846-ban avatták fel az első vízaknai fürdőt. A tíz gyógyhatású, sós vizű és négy édesvizű tó a 20. század elejére fürdővárossá tette Vízaknát. Az 1850-es években még évi 5500 tonna kősót termeltek ki, a bányában 1865-ben 55 sóvágó dolgozott.

A század végére már csupán egyetlen akna működött és a termelést 1932-ben fejezték be végleg. Fürdésre azonban már 1890-ben öt tavat használtak és az 1900-as években felépültek a nagyvilági fürdőhelyhez méltó épületek. A fürdő felújítását 1997 és 2006 között végezték el. A sós vizű tavak heliotermikusak: felszínükön vékony édesvizű réteg található, amely kevésbé sűrű és meleg, mint a mélyebben lévő sós víz.

A műsorban Csíki – Mákszem Lóránd református lelkész, Szőllősi Géza vállalkozó, Szőllősi József bádogos, kórusvezető és ifj. Szőllősi Géza vallomásai alapján kapunk képet a hajdani és a jelenlegi faluról.

marosvasarhelyiradio.ro

Hallgassa meg Sármási-Bocskai János
szerkesztésében a Falu világa című műsort,
amely a Marosvásárhelyi Rádióban hangzott el:

 

További cikkek a kategóriában

Hírlevél feliratkozás

 
 
 
Oldal teteje