Eseménynaptár
| « 2012. május » | ||||||
| H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
| 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 |
| 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 |
| 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 |
| 28 | 29 | 30 | 31 | |||
Belépés-Regisztráció
Keresés
Székelyföldi fotósok Vízaknán
Pár nap múlva, április 16-ától a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezte hagyományos fotótábora Hargita megyéből egy hétre a Szeben megyei Vízaknára költözik. Rendhagyó esemény ez mind a vendégek, mind a vendéglátók - a helybeli magyarság - szempontjából, legalább olyan, mint a nagyszebeniek részére az a tudat, hogy az idei évben városuk Európa egyik kulturális fővárosa. Ezért aztán jelentősebbnél jelentősebb művelődési rendezvények színhelye a Cibin alatti város és környéke, s magyarsága is derekasan kiveszi a részét az értékteremtő cselekvésből.
Most éppen úgy, hogy Vízaknán vendégotthont nyújt a Székelyföldről érkező 11 fotóművésznek - Balázs Ödön, Erdély B. Előd (Székelyudvarhely), Bálint Zsigmond (Marosvásárhely), Czire Alpár (Székelykeresztúr), Danis János (Gödöllő), Ádám Gyula, Csiszér András, Labancz István, Szabó Attila, Vitos Hajnal, Szentes Zágon (Csíkszereda) -, akik hagyományos fotótáborukat ezúttal, rendhagyó módon nem a Székelyföldön ütik föl, ahogy a kezdeti szándékaikat korábban megfogalmazták. Hiszen több évi rendszeres, Hargita megyében való kirajzás után szükségét látták annak, hogy egy rokon, de mégis gyökeresen más tájegység és kultúrövezet világában tegyenek egyéni és kollektív fölfedezéseket, annál is inkább, mert az európai kultúrfővárosság aurája Nagyszeben körül csak úgy vonzza ország-világ megannyi tájáról a kíváncsiakat, az alkotni és magukat megmutatni vágyókat.
Vízakna különleges, nagy múltú terep, amely a legendáktól és emlékezetes történelmi eseményektől gazdag háttérrel büszkélkedhet. Az egykori forgalmas, hangulatos fürdőváros valamikor félig-meddig magyar központ is volt a környéken, hiszen a város lakosságának közel a harmada tartozott a magyarsághoz - azóta ez az arány jócskán megcsappant. Az emlékek azonban, a műemlékek, az emlékhelyek még élnek. Áll még a ház, amelyben valamikor 1849-ben, a nevezetes vízaknai-nagyszebeni csaták idején Petőfi Sándort bekvártélyozták. És ugyancsak áll a lak, ahol Bem tábornok szállt meg a véres ütközetekkor, amelyek hangulatát és hűséges krónikáját Petőfi híres verse, a Négy nap dörgött az ágyú című őrizte meg az öröklétnek.
A hajdani sóbányájáról elhíresült egykori fürdőhely Cseres Tibor nagyszabású történelmi regénye, a Vízaknai csaták révén is jelentéses üzenettel szól a mának és a holnapnak, hiszen nagyszerű freskója ez az erdélyi román-magyar együttélés árny- és fényoldalainak, amely az egymásratalálás szükségességét fogalmazza újra és újra.
A székelyföldi fotográfusok ennek az üzenetnek a jelenkori pillanaton tetten ért lenyomatát szándékoznak magukkal vinni Vízaknáról és Nagyszebenből, de előtte, a tábor befejeztével nyilvánosan bemutatkoznak a vendéglátók előtt, ízelítőt adva abból a képvilágból, melyet a vidék és mindenkori történelme kisugároz. Egyben magukkal viszik a hargitaiak Szebennek szóló üzenetét és szíveslátó szándékát a májusi, a pünkösdi ünnepeket közvetlenül megelőző Hargitai Megyenapokra, úgy is, hogy a fotótábort vendégül látó, a szebeni szórványmagyarság művelődési életét megpezsdítő Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda közvetlenül bemutatkozhassék Csíkszeredában a gazdag művelődési kínálat keretén belül, amelyen sztárvendégként több helyszínen is megcsodálható Zorán rendkívüli előadó tehetsége, illetve megtekinthető az akkor már javában üzemelő, romániai viszonlatban szenzációnak számító csíkszeredai Munkácsy-kiállítás.
A székelyföldi művelődés és kultúra követei az év folyamán még számos alkalommal vissza-visszatérnek Nagyszebenbe.
(A Hargita Megyei Kulturális Központ sajtószolgálata)
