„Húsz évvel ezelőtt az akkor nyolcvanvalahány éves nagyapám odasúgta nekünk a tévé előtt: Meglátjátok, eljön még az idő, amikor nem Ceausescut fogjátok dicsőíteni idétlen pionírdalokkal, hanem az István, a királyt fogjátok énekelni augusztus 23-án. Mi még nem értettük, mit akar ezzel mondani az öreg, de megjegyeztük, mert már nyolc-kilenc évesen agyonkoptattuk a rockopera bakelitlemezét” – idézi fel az életre szóló intelmet a mára már megpocakosodott, harmincas éveiben járó, egykori székelyföldi pionír.
„Húsz évvel ezelőtt az akkor nyolcvanvalahány éves nagyapám odasúgta nekünk a tévé előtt: Meglátjátok, eljön még az idő, amikor nem Ceausescut fogjátok dicsőíteni idétlen pionírdalokkal, hanem az István, a királyt fogjátok énekelni augusztus 23-án. Mi még nem értettük, mit akar ezzel mondani az öreg, de megjegyeztük, mert már nyolc-kilenc évesen agyonkoptattuk a rockopera bakelitlemezét” – idézi fel az életre szóló intelmet a mára már megpocakosodott, harmincas éveiben járó, egykori székelyföldi pionír.
„És lám, ezt is megértük” – nyugtázzák elégtétellel a söröskorsók emelgetése közepette a Nagyszeben egyik kocsmájába bezsúfolódott fiatalemberek. Bár az augusztus 23-i dátum már tizenhét évvel ezelőtt átértékelődött, Serfőző Levente szerint sokan még a tegnap délelőtt sem hitték, hogy Szörényi Levente és Bródy János művét egy román többségű erdélyi városban szép számú közönség előtt be lehet mutatni. A szebeni Ars Hungarica egyhetes rendezvénysorozat főszervezője csak mosolyogni tudott azokon a kétkedőkön, akik azzal az aggódó kérdéssel fordultak hozzá, hogy „Tényleg lesz bemutató?”
Lazán az óvárosbanA rockopera főszereplői, Varga Miklós és Vikidál Gyula viszont néhány órával az előadás előtt ellazultan és vidáman sétálgattak a város utcáin. Nem volt miért izgulniuk, hiszen mindketten már a négyszázadik előadás előtt állnak – mind közül a legemlékezetesebbnek a 2003-as csíksomlyói fellépésüket tartják. Ugyanakkor mindketten kíváncsiak voltak az óvárosra, amelyről eddig sok szépet és jót hallottak, de még nem volt alkalmuk meglátogatni. Délután már a városi stadionban hangoltak, ahol a bejárat előtt az ország számos vidékéről érkezettek toporogtak, hogy a hat órai kapunyitáskor minél jobb helyet foglalhassanak.
Vastaps a hivatásos néptáncosoknakA Magyar Hét csúcsának számító rockoperát egy másik nagy sikerű szabadtéri előadás előzte meg. A Nagypiac térre szerdán este mintegy két–háromezren gyűltek össze a Magyar Állami Népi Együttes szintén premiernek számító nagyszebeni fellépése alkalmából.
A pesti táncegyüttes 44 éves fennállása óta négy világrészen lépett fel, de Európa idei kulturális fővárosába csak az Ars Hungarica révén jutott – az előadást vastaps jutalmazta. „Megérte a fáradságot. Ennél nagyobb elégtétel egy szervezőnek nem is kell, mint az, hogy idős helybeliek – akik valószínűleg ifjúkorukban láttak utoljára élőben magyar hivatásos néptáncosokat – könnyes szemmel tapsolnak. Különben mind a románoknak, mind a magyaroknak az a véleménye, hogy magas szinten sikerült képviseltetnünk nemzeti kultúránkat” – nyugtázta az első négy nap sikerét a lapunknak nyilatkozó Serfőző Levente.
A HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületének elnöke csak egyes meghívottak hozzáállását nehezményezte, akik az utolsó pillanatban mondták le részvételüket. Panaszkodtak a kézművesek is, akik már az első napokban nagyobb érdeklődésre és áruforgalomra számítottak, akárcsak a könyvkereskedők, akik szerint elég kevesen tévednek a Thalia előcsarnokába könyvet vásárolni. Annál többen látogattak el a Kós Károly-tárlat csütörtöki megnyitójára, amelyen részt vett Markó Béla RMDSZ-elnök is, valamint Makovecz Imre, a neves magyarországi műépítész. A kiállítás látogatói számos Kós Károly által tervezett épület rajzát csodálhatták meg: a sztánai Varjúvártól a feleki görög katolikus templomig, a budapesti városmajori iskolától a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumig.
Szucher Ervinwww.kronika.ro