Eseménynaptár
| « 2012. május » | ||||||
| H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
| 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 |
| 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 |
| 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 |
| 28 | 29 | 30 | 31 | |||
Belépés-Regisztráció
Keresés
A teraszon keresztül érkezett a Mikulás
Valamikor megkérdeztem egy óvodás kisfiút, hogy melyik a kedvenc hónapja. Ez a kisfiú gondolkodás nélkül azt válaszolta, mosolyogva, csillogó szemekkel, hogy a december...., mert a decembert az a szakállas, pirospozsgás arcú bácsi varázsolta életünkbe, aki neki mindig sok-sok édességet hagy a papucsában.
És valóban ez a legcsodásabb hónap, az egész évben.
Nem csak azért, mert hó lepi a városokat, falvakat, az utakat, nem csak azért, mert a természet legpuhább álmát alussza, hanem azért mert ez a hónap a gyerekeknek többet jelent bármi másnál. A boldog, gondtalan, ártatlan gyerekkort jelenti, a szeretetet, a békét.
Ennek a tudatában hívta meg a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda, december 5-én, a kedves, pirospozsgás arcú, nagyszakállú, öreg Mikulás bácsit, hogy ebben az éven is újra mosolyt varázsoljon a gyerekek arcára, és ajándékokkal lepje meg őket.
Még egy jó fél óra volt a Mikulás érkezéséig és több mint 30 gyerek ott üldögélt, türelmetlenül, zajongva a kispárnák között. És aztán megérkezett a Mikulás! Picit öregesen és fáradtan mozgott, de látszott rajta, hogy jól érezte magát a sok hangos kisgyerek között, akik énekekkel, versikékkel lepték meg őt, sőt némelyikük még levelet is írt a Mikulás bácsinak.
Számunkra, halandó emberek, aggodó anyukák, büszke apukák, testvérek számára, ez volt a legszebb ajándék: a sok mosolyt látni, azokat az ártatlan, csillogó szemeket, a tiszta arcokat és a rendíthetetlen hitet.
