A lelkünkbe osontak – az Osonó színtársulat nagyszebeni előadása

Menü

Eseménynaptár

Belépés-Regisztráció

Keresés

Hírlevél

Mai névnap: Ivó, Milán

Feliratkozás hírlevélre

E-mail:

Leiratkozás

« 2012. május »

Benedek Réka

Bár nem a színházfesztivál keretein belül, de mondhatni, hogy annak előszeleképpen május 27-én Nagyszebenben vendégeskedett a sepsiszentgyörgyi Osonó diáktársulat.

Két előadásuk közül a magyar nyelvű bizonyult sikeresebbnek, ami a látogatottságot illeti, de mindkét előadás közönsége nem mindennapi élménnyel gazdagodott. Interaktív színházat láthattunk, tapasztalhattunk, amiben nemcsak hogy felismerhettük magunkat és görbe tükörben elénk állított esendőségeinket, de mi magunk, fizikailag is résztvevői voltunk az eseményeknek. Más volt, mint amit megszokhattunk – azáltal, hogy részt vettünk benne és azáltal is, hogy – bár a végén tapsolni szokás és nem is tudtunk szabadulni ettől a berögződéstől, míg fel nem eszméltünk, hogy „ezt most talán mégsem illik” – csendben, taps nélkül, felhajtás nélkül távoztunk a teremből. Nem volt szükség rá, hiszen itt nem egy elképzelt rend, egy kitalált élet volt a középpontban, hanem mi magunk. Magunkat pedig nem szoktuk megtapsolni, nem igaz?

Az Osonó fiatal művészei a Fazakas Misi rendező által megálmodott többé-kevésbé improvizációkon alapuló előadásukkal megmutatták a közönség erre fogékony tagjainak, hogy milyenek is vagyunk tulajdonképpen. Kevés szóval, egyszerű mozdulatokkal tárták elénk azt a világot, amiben mindannyian élünk. Őszintén, keményen, nem színeztek ki semmit, nem takargatták a nyilvánvalót – nem vagyunk angyalok.