Nagyszeben környéke > Oltszakadát

SZ A K A D Á T - EGY SZEBENI MAGYAR SZORVÁNY, VI. rész

Vámszer Géza

A FALU MŰVELTSÉGI ÉLETE

Szakadát magyarsága egyszerű főldművesnép, tanult ember egyedül a lelkész, aki egyben a tanítói munkát is végzi. A magyar lakosok műveltsége az átlagos falusi gaz­dálkodó lakosság műveltségén felül áll. Analfabéta nincs közöttük, viszont középfokú vagy szakmai iskoláztatásra nem törekszenek. A magyarok zöme nem igen tanul tovább, ha­nem falujában marad, mint gazdálkodó. Alig egynéhányan mennek ipari pályára vagy tisztviselőnek. Az iparosok is többnyire visszatérnek a faluba. Ha valaki mégis idegenben telepszik le, összeköttetésben marad falujával s ragaszkodik a rokoni kapcsolatokhoz.

KÖZMŰVELŐDÉSI INTÉZMÉNYEK

A világháború előtt volt a szakadáti magyaroknak két könyvtáruk is: egy kis EMKE-könyvtár s egy ifjúsági könyv­tár. Ezeket a hatalomváltozás után lefoglalták és elvitték. Azóta új kis könyvtárt állítottak fel, ennek 115 kötetét azonban már mindenki elolvasta s mivel új könyvhöz alig jutnak, szinte azt mondhatnók, hogy ez a kis magyar sziget könyvet — nem olvas! Régebben a Magyar Párt nagysze­beni tagozata hébe-hóba kiküldötte kölcsönkönyvtárát, a párt feloszlatásával azonban ez is elmaradt. Újságot a magyar lakosság szívesen olvas, de csak olcsó néplapot. Több pél­dányban jár a faluba a kolozsvári Magyar Nép.

Műkedvelő előadásokat a háború után Bíró László lel­kész idejében évenként kétszer-háromszor is rendeztek, az­óta azonban mind ritkábban kerül erre sor. Az előadások jövedelmét annakidején az iskola és a gyűlésterem javítására fordították. A műkedvelő előadások feledhetetlen emléket hagytak maguk után. A legények és lányok szívesen művelődtek és szórakoztak. Nagyon jó néven vette mindenki, hogy a lelkész foglalkozik az ifjúsággal.

Volt magyar dalárda is, kár, hogy ez is abbamaradt. Zenekara azonban van kettő is a csekélyszámú magyarság­nak. Egy rezesbanda és egy vonós-fúvós zenekar. Ez utóbbi a cigányzenét pótolja. Mindkét zenekar előírt díjazásért lakodalmakon és táncmulatságokon szerepel. A községben román zenekar nincsen s ezért szívesen látják a magyar zenészeket román ünnepségeken és mulatságokon is.

A kultúrházat egyszerűsége miatt gyűlésteremnek hív­ják. Ötablakos kőház, az egyház tulajdonában. Egy nagyobb terme van az előadások részére és egy kisebb terme, amely inkább olvasószoba, olyan kaszinó-féle. Itt „a gyűlésterem"-ben rendezik a magyarok előadásaikat, gyűléseiket, tánc­mulatságaikat, sőt a legtöbb lakodalom is itt zajlik le. {A román előadások és mulatságok színhelye a községháza vagy az állami iskola).

ERKÖLCS

A szakadáti magyarok erkölcsi és társadalmi élete pél­dás. Minden társadalmi és kulturális megnyilvánulás az egy­házon belül történik. Igaz, hogy a legtöbb megmozdulásnál a megjelenés vagy részvét szigorú fenyítések és pénzbüntetés terhe mellett kötelező, de ez az erkölcsi és anyagi kény­szer elviselhető és szükséges egy ily kisszámú néptöredék fennmaradásához. Ilyen erkölcsi kényszer a temetéseken és énekórákon való kötelező megjelenés. Súlyos fenyítéknek számít a mulatságokból való kitiltás rendetlenkedésért, vagy a közmegvetés erkölcstelen élet, részegség miatt. Mindebben szigorú közösségi fegyelem nyilvánul meg, de ebből a fegye­lemből éppen közösségi jellege miatt erkölcsiség árad.

Mily sokatmondó például az a finom, udvariaskodásnak látszó testvéri figyelem, hogy táncmulatságon a legény min­den lányt köteles felkérni, még akkor is, ha a lány vagy családja a legény haragosa, sőt még azesetben is, ha a lány egyszer egy felkérését visszautasította. Nagyon elítélik a részegséget, főképp az olyan legénynél, aki meg nem is kon­firmált. Ennél még azt is rossznéven veszik, ha egyáltalában szeszes italt fogyaszt, — de ez nem igen fordul elő. A szemérmetlen vagy durva beszédet nagyon szigorúan elítélik. Aki összejöveteleiken rendetlenkedik, azt bizonyos időre ki­tiltják a mulatságaikból. Egy érdekes feljegyzés található az egyházi jegyzőkönyvek között 1864 március hatodikáról, amely szerint a presbitérium elrendeli, hogy 2 pengőforint büntetést fizessen a templom ládájába az, aki a házában tar­tott guzsalyosban megtűr iskoláslányokat vagy cigányasszo­nyokat. Úgyszintén büntetést fizessen a legények atyja vagy az öreg legény, ha tűri, hogy idegenek a guzsalyosban részt­vegyenek.

Ha az összejövetelekre románt is meghívnak, tiszteletére egy-két román táncot is huzatnak. Ilyenkor azonban maguk a magyarok is táncolnak, éppen úgy, mint ahogyan a román vendégek is beállanak a magyar táncba.

A háború előtti évtizedekben még 5 krajcárral büntették az ifjúsági egyesületek a legényeket és lányokat, ha nem, mentek el a templomba. Ma ezt elhanyagolják, ámbár a tör­vényük még előírja. Lopás, tolvajlás egyáltalában nem fordul elő. Az erdőkihágást, a határsértést és a tilosban etetést (miként a legtöbb erdélyi hegyvidéki népnél, amelynek közös erdeje, legelője és kaszálója van) nem tekintik szégyelnivaló erkölcsi hibának, kivéve, ha már levágott fát vagy érett termést lop valaki. A magyarok egymás között nem igen pereskednek. Nagyritkán birtokháborításért. Ilyen esetben nagyszebeni román ügyvédhez fordulnak védelemért. A férfiak jól bánnak feleségeikkel és gyerekeikkel. Nem verik és a nehéz munkától lehetőleg kímélik őket. Az öregek iránti tisztelet és szeretet mind a magyaroknál, mind a románok­nál fejlett.

A szakadáti magyarok összetartanak. Segítik egymást. Választásokkor egyöntetűen a volt Magyar Párt listájára szavaztak, amelynek még akkor is hűséges tagjai maradtak, amikor a nagyszebeni tagozattal nézeteltéréseik támadtak. A kaláka már csak bizonyos esetekben szokásos, de soha­sem olyan általános jellegű, mint a székelyeknél. Házépítés­kor például minden magyar családtól megy valaki egy-két napra segíteni. Csépléskor, kukoricafosztáskor is elmennek egymáshoz a fiatalok. Régi, öröklött jogszokás szerint a bíró-nak egy egész nap jár az egész község lakosai részéről, amelyet a magyarok „arató-kaláká"-nak neveznek s melyen természetesen szintén résztvesznek.

Lélekemelő látvány, ha a magyarok egyházuknak végez­nek „közmunkát". Magam is szemtanuja voltam, amikor be­kertelték az egyház gyümölcsösét. Látszott rajtuk, hogy most közös erővel ismét alkotni akarnak valamit, ami kis közös­ségüket meg fogja erősíteni. Minden evangélikus magyar családnak képviseltetnie kell magát az egyházi közmunkán. Fegyelmezettségükre és kötelességtudásukra jellemző, hogy hiányozni ilyenkor nem lehet, még betegség címén sem, mert ezesetben vagy a fiát vagy feleségét küldi ki a távolmaradó családfő.

Nagyon érdekes közelebbről látni és tanulmányozni társadalmi berendezésüket, testvéries együttérzésüket és józan nemzeti öntudatukat, mert ehhez hasonlót erdélyi ma­gyar községeinkben igen ritkán találunk. Szervezettség, összetartás, fegyelem és józanság, ezek azok a tulajdonsá­gok, amelyek a szakadáti magyarokat évszázadokon keresztül megtartották. Látszik, hogy hagyományos erkölcsi tudatból tartják be ezeket az elveket. Érzik és tudják, hogy ez tar­totta őket évszázadokon át fenn és ez ad nekik tekintélyt a velük együttélő románság előtt még mai gyengeségükben is.

EGYHÁZI ÉLET

A magyarok általában vallásosak, de túlzásokba vagy álszenteskedésbe nem esnek. Szekták nincsenek  közöttük.

Ez a kicsiny evangélikus magyar egyház régi idők óta a nagyszebeni evangélikus szász püspökséghez tartozott s így természetesen minden tekintetben ennek szervezete és szo­kásai szerint rendezkedett be. Még akkor sem szakadtak el a nagyszebeni püspökségtől, amikor magyar evangélikus egyházi szervezkedések indultak meg, mert úgy érezték, hogy helyi érdekeik őket mindenkép a közeli szász egyház­hoz kötik. A szakadáti egyháznak tekintélyes birtokai voltak mindig, amit részben számos feljegyzés, részben az a tény is bizonyít, hogy ez a kis létszámú egyház nemcsak lelkészt, hanem káplánt és tanítót is tartott. Ma egy személy látja el mind a háromnak a teendőit.

Érdekes az egyházi adó kivetésének bonyolult, de pontos és igazságos módja.   Minden   egyes adófizető egyháztagnál tekintetbe veszik az állami adót, a tulajdonában levő földe­ket, állatállományt, a családtagok létszámát s a munka­képességet. A megállapított egyházi adót le lehet róni közmunkával vagy természetben is, de ez utóbbit igen ke­vesen veszik igénybe. Az egyházi adót az egyházfi gyűjti össze s fizeti le az evangélikus szász konzisztóriumnak. Átlag 20—25 ezer lej az az összeg, amit e kis­számú egyház hívei egyházi adó címén összehoznak. Mivel az évi költségvetésük 800001ej, a hiányzó összeget a konzisztórium fedezi, részben a Gusztáv Adolf egylet és más intézmények segélyeiből. Az evangélikus szász konzisz­tórium megértő és testvéri gon­dosságát a szakadáti magyar hí­vek illő hálával fogadják. Kongruát az államtól az egyházközség 1928 óta nem kap, mivel a törvényben előírt lélekszámot nem éri el.

Az iskolát az egyházi birtokok béréből tartják fenn s a hívek közmunkával maguk végzik el a javításokat és újításokat.

Tekintve, hogy a magyarok elenyésző kivétellel mind evan­gélikusok, szervezeteik irányítása az egyházon, a papon és a szász intézményeken keresztül egysége­sen történik s így a hívek érzik és tudják a templom és az iskola fontosságát. Hálásak szász egy­házi főhatóságuknak, viszont ez sem kísérelte meg eddig, hogy őket a szász politika érdekkörébe vonja be, vagy pláne, hogy el-nemzettelenítse őket. Nem a magyart látják bennük, hanem az evangélikust,   akit protestáns

öntudatból támogatnak. Jellemző különben hogy a szakadáti evangélikusok egyházi főhatóságukkal magyarul beszélnek, mert németül nem tudnak.

AZ EGYHÁZ MÚLTJÁBÓL

A szakadáti magyar egyház anyakönyveiből három kötet maradt fenn. Az első 1746-tól 1837-ig terjed. A második 1838-tól 1881-ig s a harmadik 1881-től máig gyűjtötte össze az egyház adatait. A legérdekesebb ezek közül természe­tesen az első kötet, amelyet „Tiszteletes és Tudós Kis Selyki Fáy György úr papságában" fektettek fel. (Régisége miatt ezt a könyvet 1938-ban a nagyszebeni Bruckenthal-könyvtárban helyezték el egyéb régi írásokkal együtt.)

Szakadát papjairól 1394-ben történik először említés. A falu nevét az oklevél „Czeket"-nek írja s két plébánosról tud: az egyik Petrus, a másik Stephanus.1 A latin kereszt­nevekből természetesen nem derül ki, hogy e papok milyen anyanyelvűek lehettek. Ezután több, mint száz évig nem tudjuk egyetlen pap vagy községbeli vezető nevét sem. 1523-ban Laurentius Zekel a lelkész. Ez hihetőleg Székelyt jelent. 1529-ben a pap Johannes.

Miután Honterus János Erdélyben a 16-ik század kö­zepén lépett fel és terjesztette el a szászok között a refor­mációt, az ezután következő szakadáti papokat már protes­tánsoknak vehetjük. Sírfelirata szerint 60 éves korában halt meg 1595 december 23-án Jakab Töosch von Offenbánya? 1596-ban a szakadáti pap Michael Salzbank (Salisfod). Ezután két évig (1596—1598) Michael Szentvérosi lelkész-kedik Szakadáton. 1600-ban pestisben hal meg Andreas von Bolgatch (Balkácsi András). 1603-ig Nicolaus, azután Jovianus, majd Johann Kolp a pap. 1640 március 6-án hal meg Dániel. Utóda 1653-ig Mattháus Falk Schellen-bergből. Ugyancsak Schellenbergből való a következő pap is, Mathias Kaunz. 1660-ban halt meg Hiachel. Utóda, Michael Klein kerczi diakónus, 1688-ig áll a szakadáti egy­ház élén. 1689-től 1704-ig a vízaknai Johann Weber, majd a kiskapusi Michael Hermann következik. 1725-től 1752-ig magyar ember a lelkész: Fáy György vízaknai diakónus.

Tekintve, hogy Fáy György papsága óta rendelkezé­sünkre állanak a szakadáti egyház anyakönyvei, 1752-től mindmáig nem nehéz a papok névsorának megállapítása. A névsor a következő: Michael Reich, a nagyszebeni iskola colaboratora (1752—1768), Theodor Johann Dietrich (1768—1777), Matthias Goebbel (1777—1797), Sámuel Gieb (1797—1814), Michael Harth, később a nagyszebeni gim­názium magyar nyelvtanára (1814—1848), Jákob Böhm (1849—1869), Eugen Filtsch (1869—1880), Rozsondai Jó­zsef volt zsombori lelkész (1880—1885), Jakab János volt krizbai lelkész (1885—1899), Adriányi Adolf volt maros­vásárhelyi lelkész (1899—1916), aki, mint már megírtuk, ókirályságbeli internáltsága idején halt meg 1917-ben.

1916 és 1918 közt a szakadáti egyháznak nem volt papja. A hatalomváltozás után a lelkészek névsora a követ­kező: Bivó László (1918—1927), Sipos András (1927—1934),, Klockner Brúnó, aki tanítói minőségben végezte a papi teendőket is (1934—1935) s végül 1935-től mind a mai napig Kloyber Gusztáv paptanító. Megjegyzendő, hogy Biró László és Sipos András személyében a szakadátiak a szintén evangélikus hétfalusi magyar szórványtól kaptak lel­készt. Mindketten ma is a hétfalusiak közt lelkészkednek.

MAGYAR ISKOLA

Magyar iskola és tanító a községben már a 16-ik szá­zadban működött, amit egy 1582-iki oklevél részlete is bizo­nyít.8 Ez az oklevél megnevezi, hogy a község lakosságának milyen természetbeni járulékokkal kell támogatnia iskoláját. Hogy milyen megszakításokkal folyt a tanítás és hogy ki végezte azt, arról nincs ez időkből feljegyzésünk. Annyi tény, hogy rendesen a segédlelkész (diakónus) feladata volt ez, de gyakran külön tanító is működött. A lelkész, káplán és tanító földjeit külön állapították meg. A 18-ik század elejétől kezdve szinte hiánytalanul meg van a káplánok, illetve a tanítók névsora. 1782-ben épült fel a mostanit megelőző kápláni lakás a tanulószobával. A ma is álló iskola­épület a   kápláni  lakást  is  magába   foglalja   és   1861-ben

épült az  evangélikus  templom  mellett.   Utcai  homlokzatán szép betűkkel olvasható:

ITTEN FORMÁLTATIK A GYERMEKI ELME, HOGY BELE OLTASSÉK ISTEN FÉLELME. ÉPÍTTETETT 1861.

1885-től 1919-ig a megnyílt magyar állami iskola miatt az evangélikus magyar iskola szünetelt. 1919-ben román nyelvűvé lett az állami iskola s így Biró László lelkész újraszervezte a felekezeti iskolát.

Az állami iskola története 1885-ben kezdődik. Az evan­gélikus iskolát a nagyszebeni evangélikus konzisztórium nyo­mására nem engedték át s így az állami iskola kénytelen volt az első 15 évben a tanítást bérházakban folytatni.

Az első magyar állami iskolai tanító a román Mircea Lajos volt. Hosszabb ideig mint igazgató csak a román Silca Sever működött, a többiek csak rövid néhány esztendeig tanítottak Szakadáton.

Az állami iskola mai szép épülete két tanteremmel és tanítói lakással 1900-ban épült fel. A magyar állami iskolá­ban a magyar volt ugyan a hivatalos tanítási nyelv, de kisegítő nyelvnek igyekeztek a román nyelvet is használni. A hatalomváltozás után teljesen román nyelvűvé vált s tanulói is kizárólag románok.

Közvetlenül a háború előtt állami ovóda is létesült.

Román felekezeti iskola régente nem volt, csak a pap tanította a gyermekeket a betűvetésre. Az első román tanítók még saját házukban tanítottak.

A görögkeletiek 1864-ben emeletes kőházat építettek iskola és községháza céljára 8 helyiséggel. Ez az iskola a román állami iskola felállításáig működött. A görögkatolikusok 1865-ben bérházban állítottak fel iskolát, amely azonban csak 1886-ig, a magyar állami iskola alapításáig tudott élni. A fe­lekezeti román iskolában természetesen román nyelven taní­tottak, de valamennyire a magyar nyelv tanítása is kötelező volt. A magyar gyermekek nem jártak soha román nyelvű iskolákba, mert mindig volt magyar iskolájuk.

Az írni-olvasni tudás Szakadáton az erdélyi átlaghoz viszonyítva, közepes. 1910-ben 709 írástudóval szemben 562 analfabéta volt, de ebbe a kisgyermekek száma is bele­értendő.   A tanköteles  gyermekek  száma   PODEA  szerint 1906-ban 173 volt, ebből 147 román,. 24 magyar és 2 német. Vallás szerint 108 görögkeleti, 39 görögkatolikus, 23 evan­gélikus, 2 római katolikus és 1 unitárius. Mindenesetre ez az arány a háború után megjavult. A magyarokra egy analfa­béta sem esett.

Az evangélikus magyar iskolásgyermekek száma évtize­dek óta (1862—1937) 15 és 41 között ingadozott, de 25 az átlagos szám. E számok hullámzása is jellemzője egy kis­számú szórványnak, ahol a gyermekáldás évente változó képet mutat.

EGÉSZSÉGÜGY

A magyar lakosság egészséges, munkabíró. A község egészséges területen fekszik és éghajlati viszonyai is meg­felelőek. A lakosság mégis nagy hiánynak érzi, hogy nincsen saját orvosa. Egészségügyileg ugyanis Szakadát a 6 kilomé­ternyire fekvő feleki körorvoshoz tartozik, aki ritkán jár át a községbe, ha pedig hivatják, akkor oly sokba kerül, hogy csak a legvégső esetben veszik igénybe a lakosok. Hivatalos bába csak egy akad az egész községben. A legközelebbi kórház Nagyszebenben van. Gyógyszertár csak Feleken talál­ható. Kuruzsló a faluban nincs.

Járványok régente elég gyakran voltak a községben. Kolera volt még 1890-ben is.

Rendellenesség a magyarok között ritka. Ma csupán egy néma asszony akad köztük. Az utolsó 10 évben nem fordult elő halvaszületés. Dajkának az asszonyok nem mennek, de nincs is rá szükség. A tejtől elválasztott gyermeket tejes-puliszkával, levessel és kenyérhéjjal táplálják. Az egy-kétéves gyermek már egy szál ingben az udvarra kerül s enni már a felnőttek ételeit adják neki. A férfiak az állapotos nőket kímélik a nehéz munkától. Törvénytelen gyermek a magya­rok között igen ritka.

A részegség a magyarok között nem szokásos, sőt még mulatósaknak sem lehet őket mondani. Az öregek még dohá­nyoznak megszokásból, de a fiatalok közül a többség már mellőzi, aminek nemcsak a gyengébb anyagi helyzet a ma­gyarázata, hanem meggyőződés is. Otthon főzött pálinkát isznak, de nem   rendszeresen és inkább csak  étkezés előtt, otthon egy pohárkával. A pálinkát csak házi használatra főzik. Az egész faluban 2—3 üst van, románok tulajdonában, akik azt díjazásért a többieknek is kölcsönbe adják. Adót csak az üst tulajdonosa fizet. Tömeges ivási alkalom a lako-dalom, aprószentek napja, keresztelő és öreglegény-választás. Ilyenkor jókedvűek és sokáig isznak, de sohasem mennek túlzásba. Az asszonyok is velük koccintgatnak, de nagyon mértékletesek.

A vízellátás minden tekintetben kielégítő. Az udvarokon ugyan nem gyakori a kút, főképp az Alsó- és Felső-utcában, de sok az utcai nagy közös-kút. Ezeket több szomszéd együt­tesen használja s ezért „társas-kutak"-nak nevezik őket. Ivó­vizük jó és egészséges. Mosni egy 8 kilométerre fekvő havasi patakhoz járnak, a „Havasi Réö-hez. Az Olt ugyan közelebb van a faluhoz, de vize igen zavaros és e célra nem alkalmas. „Átalvetőben" a hátukon viszik ki az otthon kifő­zött és szapult fehérneműt. A háziszőtt ruhákat otthon suly­kolják és mossák. A patakra csak a kényesebb ünneplő ruhákat (a „szappanozni való ruhákat") viszik. Itt igen tisz­tára tudják mosni a fehérneműt s erre sokat adnak.

Nyomtatható verzió Nyomtatható verzió    Küldje tovább ismerősének Küldje tovább ismerősének

A kategória további hírei

oferta.ro

Visit Erdélyi magyarok a világban