• Magyar
  • Román

Drámák magyarul

2007-05-31 06:25
Tegnap a Kolozsvári Magyar Színház a Hosszú Péntek előadása ékelődött be a fesztivál programjába. A Színház- fesztivál forgatagában a héten ez immár a harmadik magyar színház. Tompa Gábor neve igen sok román ajkút is odavonzott, pedig Mihai Maniutiu újfent elkészült Zsidó trilógiáját is lehetett alternatíve nézni.

hosszu pentek_b

Nehéz a döntés, de szerencsére elég fesztiválozó van ahhoz, hogy az ilyen kaliberű rendezők darabjait telt házzal játsszák.

A meghívókkal, részvételt igazoló nyakba - akasztós igazolvánnyal, is jó előre jegyet kell váltani, másképp nem biztosítanak helyet. Ez is stúdió darab, a sokadik immár ezen a fesztiválon. De a katarzis élményének ígérete minden előadást megelőzően ott lebeg, így az sem baj, ha a legelső sor előtt a földre helyezett kispárnán kell ülni. Legalább jó stratégiai pont, már csak fotózás végett is. És még így sem könnyű a fotózás, mert kevés a fény. A gép mögé bújás kísérlete közben, elvesztődik néhány fontos momentum, csak az erős koncentrálás van, hogy elkapd Azt a pillanatot.

 

A hosszú péntek Kertész Imre életművéből „Kadis egy meg nem született gyermekért” ihletett Visky András dráma. Az egész darab nehéz intellektuális szövegre épül. Díszlete nem bonyolult. Egy átlátszó, bár áthatolhatatlan fülke a nagy fehér tér hátsó harmadában központosul. B, illetve Dimény Áron idezárkózik be, emlékei , önmaga és a külvilág elől. Ez a szimbolikus fülke, tulajdonképpen egy fal, az idősíkok, emlékezések, traumák, nagy fala, ami mögé a lélek menekülni kényszerül a realitás elől. A bezártság, az elzárkózás hangsúlyos motívum a Tompa rendezésben. A személytelen, uniformisban bújtatott szereplők üvegkockával a fejükön egy adott pillanatban végigvonulnak a színpad terén. A sok áthatolhatatlan üvegkocka B emlékképei is lehetnek, de akár tíz külön egymással kommunikálni képtelen világ is. Dráma ez, amelyben ordít a magány és a Holokauszt súlya. Tíz fekete öltönyös szereplő, szinkron mozgása tetézi B drámáját. Az első pillanatokban, a színészek bábeli nyelveken egyidejűleg imádkoznak, vagy mormolnak valamit. Mindvégig feszültségben tartanak bennünket, pisszeni sem lehet ebben a hangulatban. A darabot végigkísérő zene is rálicitál az amúgyis erős témára, így az érzelmi hatás garantált. A színészek játéka javarészt mozgásra korlátozódik és arcmimikára. Kivéve a főhőst Dimény Áront, aki hosszú monologokban bontakozik ki, s mindezt „szemrebbenéstelenül” teszi - úgyanis a tekintete a darab végéig megkövült. A színész játékát, szövegének interpretálását csodálva, egyértelművé válik, hogy ezt a szerepet neki kellett eljátszania, számára a B szerepe teljesen testre szabott volt. Egyetlen percig sem merült fel annak a gondolata, hogy Dimény Áron nem B.

Péter Hidát pedig már másodszor is láthattuk a fesztivál alatt, először a Nyugati világ bajnokában Pegeen Mike szerepében ahol már egyszer maximálisan lenyűgözte a közönséget. B kedveseként pedig szintén, akinek a drámabeli drámája szintén megható. A feleség szerelmi vergődése hangsúlyos, hiszen nincsenek ketten, hiába szeret, mert ahhoz aki az emlékek világába száműzte magát, a üvegfalak közé száműzte magát, a szerelem lángjai el nem hatolnak.

 

Az előadást megillető taps közben, büszkeség tölt el, hogy vannak kiemelkedő színészeink, rendezőink, dramaturgjaink, és itt Szebenbe is meg tudjuk mutatni, hogy mire képes ez a közösség, nemzetközi szinten is akár, mert már eleget bizonyítottak.

 

Ij.

 

Hírlevél feliratkozás

 
 
 
Oldal teteje